A mai napon futó edzés volt. Távnak 9 km volt kiadva folyamatosban lefutva. A pénteki ugrálókötelezéstől és a hétfői futástól még mindig fáj a vádlim. Ez a futásom az 5. ebben a szezonban, így azon voltam, hogy amíg bírom addig futok, mert a hétfői összesen 7 km-es táv is meggyötört úgy, hogy a végén már sétálni is alig bírtam. (Előtte 4-4 és 6 km-t futottam.) Most felvettem egy közepes iramot és a fájdalmat leküzdve nekiláttam a futásnak. A mű út mellett a fűben futottam, mert ott puha a talaj. A vádlim folyamatosan fájt és a derekam is hamar kezdett beállni, de ez leküzdhető volt és meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg hamarabb visszaforduljak A 4 és feles kilométer kő előtt a futótársamnak felvetettem, hogy olyan közel van az 5-ös kő, menjünk el addig és akkor kerek egy 10-est futunk. Így is tettünk. Visszafelé az utolsó 2 km-nél emeltük is a tempót, mert úgy voltam vele, hogy ha nem is bírnám végig és jönne a fal, onnan már közel a cél és gyalog is visszaérnék hamar. Végül úgy alakult, hogy tudtam tartani azt az iramot. Kellemes volt beérkezni. Jó érzéssel töltött el, hogy végig bírtam ezt a távot csinálni. Jelenlegi testsúlyommal (72 kg) ez a leghosszabb táv, amit futva teljesítettem. Ezt követően még egy kb. 1 órás törzsizom erősítő edzés csináltam.
Ez a mai edzés kifejezetten jól esett, hisz ismét legyőztem a fájdalmat. :)
