Ma reggel azon gondolkodtam, hogy nekem mikor ment el az eszem. A legkorábbi emlékem, ami eszembe jutott az amikor 8-9 évesen nagyapám szőlőjében bekapáltam egy sort megállás nélkül. Emlékszem a felénél már elfáradtam, de biztattam magam, hogy végig kell csinálnom. Lehet ez volt az első, lehet nem, de ezek után kezdtem bele sportolói pályafutásomba. Valami belülről hajtott. Anyukámékat meggyőztem, hogy nekem sportolnom kell.
Most pedig szabadságon vagyok és alhatnék tovább, pihenhetnék. Erre én hülye kitaláltam, hogy ha már van időm, akkor megyek mindennap kétszer is edzeni. Reggel felkelve eszembe jutott egy motivációs videó, mely pont a reggeli edzést motiválja. Meghallgattam készülődés közben és már tudtam, hogy ezt kell tennem, jó döntés volt. Az edzés utáni érzés az egy olyan érzés, amit nem lehet megvenni pénzért, amit nem tölthetsz le a netről. Ezt csak akkor érzed, ha megcsináltad és legyőzted önmagad. Ugyanez az érzésem volt már 8-9 évesen kapálás után és ez még a mai napig is valami elképesztő jó érzés tud lenni.
Higgyétek el egyedül csak a saját gondolataid akadályoznak. Imádom amikor elborul az agyam. Ilyenkor látszik, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amire gondolni merek. "Veszítsd el te is az eszed!" :)
