Az idei évben már javában zajlik a kilométer gyűjtés. A tervem, hogy 2 hét múlva meg legyen a 300km-em. Kicsit nehezen gyűlnek, mert munka után nem sokat tudok már evezni, mivel most még hamar sötétedik. A mai nap nem dolgoztam így szerettem volna kicsit többet evezni. Nagyon fáradtan mentem le evezni és teljesen erőtlennek éreztem magam. Bíztam benne, hogy a vízen helyrejövök. Az első körben már azon gondolkodtam, hogy inkább kiszállok és hazamegyek, mert fáradt is vagyok meg még hideg szél is fúj. Úgy voltam, hogy ha már vízre jöttem egy 9km-t (3 kört) csak megteszek, hogy mégis csak kopjon, ami van 300-ig. A második kör végéig nagyon szenvedtem. Utána sikerült kicsit átzökkennem és egy tűrhető tempót felvettem. Közben meg számolgattam, hogy még többet kéne eveznem, így mentem tovább és a 15. km-től már nem volt kérdés, hogy megcsinálom, ami edzés előtt egy kósza ötletem volt, hogy 21 km-t evezek.
Ez ismét egy remek példa rá, hogy a gondolatok sokkal előrébb juttathatnak, csak ki kell tartani mellette és nem szabad feladni. Ugyebár a 21km 7 kör alatt van meg, így 6 lehetőségem volt rá, hogy feladjam és mindegyik kör végén át is futott ez a gondolat a fejemben. Semmi következménye nem lett volna, ha hamarabb kiszállok, de végül mindig arra jutottam, hogy haladok tovább.
Bármilyen nehéznek és kilátástalannak tűnnek a dolgok az elején csinálni kell, menni kell tovább és úgy érsz célba!
