A facebook emlékeim közt felbukkant egy bejegyzés, melyben Julius Yego kenyai gerelyhajító története olvasható, hogy Youtube videókból tanulta meg a sportot és a 2016-os Olimpián ezüstérmet szerzett.
Az én történetem is hasonló, bár az én időmben még a Youtube se létezett, de szerencsére már internet igen. Ugye nekem az erőemelés a kajakból indult ki. Nagyon vékony voltam, de testsúlyomhoz képest erősnek mondható. Ezt persze mindig meg is kaptam, hogy: "Testsúlyodhoz képest erős vagy." Ugyebár a kajakban nincs súlycsoport, így ebből előnyöm nem nagyon volt.
Egyszer viszont csak jött egy sorsfordító mondat a volt testnevelő tanáromtól, hogy: "Kellene csinálni egy házi fekvenyomó versenyt." Korábban ezt már szerintem megírtam egy bejegyzésemben, hogy imitáltuk testnevelés órán, hogy mi keményen kondizunk, de persze nem csináltunk semmit. Kb. 40 kiló föl volt téve a rúdra és, ha épp jött a tanár, akkor valamelyikünk belenyomott egy párat, hogy ne bukjunk le. Természetesen délután edzettünk rendesen, plusz még olykor reggel is.
A házi verseny végül nem lett meg, de én annyira belelkesedtem, hogy elkezdtem kutatni az interneten fekvenyomó versenyek után. Rövid keresés után meg is találtam a szövetség honlapját. Még ekkor 2002 novemberét írtuk. Pont lejárt a nevezési határidő a következő évi fekvenyomó diákolimpiára, de szerencsémre akkor ki is tolták a nevezési határidőt, mert nagyon nagy érdeklődés volt. Ha jól emlékszem 50%-al több nevezés lett végül, mint a korábbi években volt.
A versenyeken viszont szabályok vannak és nem csak úgy akárhogy kell nyomni. Első körben megtanultam a versenyszabályzatot és szerencsémre akkor a szövetség honlapján videó is volt fent a helyes kivitelezésről. Ennyi forrás állt akkor rendelkezésemre, mert se erőemelő edző, de még se Youtube sem más videómegosztó portál se nagyon volt. Így végül én is az internetről tanultam meg fekvenyomni, majd később a többi fogásnemet, mint a guggolást és a felhúzást is egy-egy videó és a szabálykönyv alapján.
Az évek során voltak segítőim, edzőtársaim és tartoztam (tartozok) klubhoz, de pályafutásomra az a jellemző, hogy egyedül csinálom és magamat edzem. Ennek ellenére anno a súlycsoportom egyik meghatározó szereplője voltam. Országos versenyeken is szinte mindig garantált volt a dobogó (kivéve, ha kiestem a versenyből). Országos csúcskísérleteim voltak fekvenyomásban, amik sajnos sorra nem sikerültek, de reméljük, ami késik nem múlik. Viszont felhúzásban sikerült kettő alkalommal is a csúcs. A felhúzás sikeressége visszavezethető arra, hogy egyedül edzettem. Ez volt az egyetlen gyakorlat, ahol, ha nem megy a gyakorlat akkor csak egyszerűen ledobom a földre a súlyt. Jobban tudtam feszegetni a saját határaimat. A többi gyakorlatnál ez ilyen formában nem működött, mert még biztonsági villa sem volt a gépeken. Illetve még pályafutásom során volt, hogy vezettem az országos ranglistát, sikerült EB-n és VB-n is indulnom és bár kerülhettem volna előrébb is, de voltam a fekvenyomó világ ranglistán 71. helyen is. Egy 25-30. hely környéke akkor reális lehetett volna.
Lassan lehet, hogy itt lenne az ideje ezen is javítani, szépíteni!? Minden esetre manapság sokkal több videó kerül fel az internetre és így több lehetőség van a tanulásra, fejlődésre. A legfontosabb viszont, hogy oda kell tenni magunkat és csinálni kell!
