A szokásokhoz híven idén is július második hétvégéjén került megrendezésre Szolnokon a Szabadidős és Masters Magyar Bajnokság kajak-kenu sportágban. Idén csak egyesben indultam 500 ill. 200 méteren. Szombaton kerültek megrendezésre az 500 méterek. Három előfutamból az első 3 jutott tovább a döntőbe. A rajtot elég jól elkaptam második próbálkozásra, ugyanis első alkalommal kiugrottam és új rajtot kellett csinálnunk. 300 méterig nem volt semmi gondom. Kaptam a partról az információt, hogy 3. helyen jövök és bőven van előnyöm. Ekkor ki is néztem oldalra és láttam, hogy az első kettővel egyetemben egész jó kis előnyt alakítottunk ki. Én mivel a végét nem bírom már annyira az 500-nak így azon voltam, hogy csak annyira evezzek, hogy meglegyen a továbbjutás. A végére kicsit szorosra sikeredett a befutó, de sikerült döntőbe jutnom. Nem sokat hagytam ebbe a pályába, de az elejét picit jobban is meg tudtam volna nyomni ill. a végén gondoltam, ha nem nézelődöm akkor jobban is mehet a döntőben. A döntőben viszont nem igazán ment az elképzeléseim szerint a dolog. Az első hatba vártam volna magam, de végül csak 9. helyen sikerült beérnem a célba. A minimum célkitűzésem végül is meg lett.
Vasárnap a 200 méterre került a sor. Itt volt talán a verseny legnépesebb mezőnye a 4 előfutamával. Itt az első 4 ill. a 2 legjobb 5. helyezett került a középfutamokba. Gondoltam ez simán menni fog, de legnagyobb meglepetésemre 6. helyen futottam be. Nem is tudom mi volt velem. Egyszerűen nem tudtam mit történt velem. Nem ment alattam a hajó. Az időm is pocsék volt. Simán végig kellett volna mennem a döntőig.
Nagyon megtört ez a rossz eredmény. Azon gondolkodtam, hogy rendszeresen edzettem és nem is voltam rossz formában mégis ilyen rosszul szerepeltem, lehet hagynom kellene ezt az egész dolgot. Végül arra jutottam, hogy az út tesz boldoggá és nem a végcél. Szóval folytatom az edzést és azért is a mostanitól jobb formába fogok kerülni még ezen a nyáron.
