Ezen a hétvégén a szokásokhoz híven Győrben volt a kajak maraton OB. Kíváncsian vártam, mert még mindig nem 100%-os a hátam, de már javul. Ugyebár már nagyon régóta küszködök a hátamban lévő csomókkal. Még 3 hete, amikor a Fitbalance-on egy kinezio tapes hölgy megvizsgált, akkor megállapította, hogy a széles hátizom, a csuklya és a derék is teljesen tropa. Azt mondta, hogy az is csoda, hogy tudok így evezni. Ő a passzív pihenést és terápiát javasolt, mert mondta, hogy erre kevesek a tapaszok. Persze sokat segítettek nekem ezek a csíkok és mellette rengeteget form rollereztem, anyukámmal masszázs hengereztettem és sportkrémmel kenettem minden este az egész hátamat. Igazán unokahúgaim négykezes masszázsa ill. utána könyökkel való masszírozása indította el a legjobban a javulásomat. :) Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki segített a javulásomban.
Na, de nézzük, hogy hogy is ment a verseny. Szombaton az egyes futamom volt. Nagyon hideg és szeles időnk volt. Lehet ez is közrejátszott, hogy szerintem nem melegedtem be rendesen. A rajtnál meg nagyot bakiztam, mert erőltettem, hogy oda álljak ahová kellene rajtszám szerint, de igazából össze-vissza álltunk és inkább üresebb helyet kellett volna keresnem. Már kezdtem kialakítani magamnak a helyet, de még nem rendesen álltam a rajtban amikor már indítottak minket. Azért egy 10. hely környékén próbáltam kapaszkodni az élbolyra a rajt után, amikor még egy ütközésem is volt és még hátrébb estem. Már az elején kezdtem érezni, hogy kicsit fáj a hátam is és ezek után már a kiállás is megfordult a fejemben, mert beszéltük a másnapi párommal Füstös Csabival, hogy ha nem vagyunk pontszerző helyen akkor nem erőltetjük a dolgot és inkább a másnapi párosra koncentrálunk. Közben csak haladtam tovább, bár a mezőny eleje egyre távolodott. Akkor már úgy voltam vele, hogy csak egy olyan tempót megyek, ami még nem fáj. Fel is jöttek rám ketten. Vezettem őket egy darabig, de az első forduló után átadtam nekik a vezetést. A második fordulónál, már kicsit jobban be is voltam melegedve és a fordulóban a külső ívről elindítottam egy robbantást. Eléggé leszakadtak rólam, de a robbantás után már jócskán vissza is vettem a tempóból. Az egyik ellenfél még vissza tudott jönni a vizemre és ketten mentünk tovább. A végén egy nagy finist nyomtam, ami annyira nem volt indokolt, de az ellenfelemet több hajó távolságot is rávertem. Igaz így is csak 16-ként futottam be. Eredetileg szerettem volna a top 10-ben végezni, de ez most nem ment.
Vasárnap jött a dupla FCs páros. Szerencsére már sütött a nap, de a szél meg még talán jobban fújt. Itt már jobban sikerült bemelegednem a futam előtt és futam közben egyszer sem éreztem a csomók okozta fájdalmat. Amit utólag már látom, hogy rossz döntés volt részünkről, hogy nem egy fullos rajtot nyomunk, hogy kimaradjunk a csetepatékból és utána megyünk rá az élbolyra. Azért lett rossz döntés, mert így végül nem sikerült az első négyre felmennünk, mert nem tudtuk áttörni a dobott vizeiket. Később jött egy 2-3 hajóból álló kis boly, akiket sikeresen szétziláltunk és egy páros maradt velünk a futam végéig. Csabinak már féltávnál nagyon zsibbadt a lába és próbáltam benne tartani a lelket, hogy mindjárt vége. Szerencsére tudtuk tartani így is a tempónkat. Nagy küzdelem lehetett így végig hajtania, de nem adta fel. A végén próbált egyet robbantani az ellenfelünk, de olyan tempóval elindultunk, hogy szintén nem volt esélyük sem. Ezzel az 5. helyen zártunk, bár ha az elején kicsit merészebbek lettünk volna szerintem a dobogó is meg lett volna. Persze nincs ha meg volna. Köszönöm Csabinak, hogy végig szenvedte velem ezt a 10 km-t.
Ezzel a versennyel egy szakasza lezárult a felkészülésemnek. Remélem a hátam is hamarosan 100%-os lesz és teljes bedobással mehetnek az edzések. Jövőhéttől már a sprint távokra kezdek ráállni. Konkrétan július 15-16-ra 500 és 200 méterre kiélezve a szabadidős OB-ra, majd utána kifejezettem csak 200-ra fókuszálva a szeptember 3.-ai felnőtt OB-ra készülök. A nyaram csak munkával és edzéssel fog telni. Kíváncsian várom, hogy mi lesz az eredménye.
