Már rég nem volt bejegyzésem. Sokan érdeklődtetek személyesen és neten is illetve látom a statisztikában, hogy így is volt látogatottsága a blogomnak annak ellenére, hogy nem volt már hónapok óta új írásom. Ezért próbálok időt szakítani, hogy kicsit sűrűbben legyen mit olvasnotok. Mostanában elég kevés időm van, de az edzések nem maradtak el. Reggeli edzésekre váltottam, mert akkor már nap elején letudom az edzést és így nem marad el a sok teendő miatt. Erőemelésben idén úgy néz ki, hogy nem nagyon fogok indulni és a kajakra próbálok jobban fókuszálni. Kajakban el is kezdődött a versenyszezon.
Idén az első versenyem a maraton OB volt Győrben, melyet most hétvégén rendeztek meg. A hétvégén csak egyesben álltam rajthoz a szokásos 10 km-es távon. Már kedden láttam, hogy szélről indulok 1-es rajtszámmal így gondoltam lehetőségem lesz egy jó rajtra és szerdán próbálgattam is a rajtokat. Annyira rosszul ment, hogy már kezdtem letenni róla, hogy sikerülhet egy jó rajt, de a versenyen úgy álltam oda, hogy megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni magamból. Ez olyan jól sikerült, hogy életem legjobb maratoni rajtját sikerült produkálnom. Mellettem a 2-es rajtszámmal lévő versenytárs is jól eljött a rajtban így egyből lecsúsztam neki oldalvízre és együtt mentünk az élen mikor a fő mezőny is mellénk ért. Teljesen zökkenőmentesen beült az elsőnek oldalvízre én meg maradtam neki oldalvízen, szóval második vízen mentem, de teljesen jó lett volna az nekem. Egy kis idő után viszont valamiért visszacsúszott a srác oldalvízről és én ott maradtam 2 víz között az elsőnek. Próbáltam felmenni oldalvízre, de ott jött egy nagy fal. Próbáltam hosszú vízre visszacsúszni kicsit megpihenni, de végül csak áthúzták alattam a vizet és kicsit minta csak külső szemlélőként lettem volna ott simán elment mellettem a főmezőny. Itt kellett volna megpróbálni valami jó vizet elcsípni, de ezt elszalasztottam. Után jött kb. 5-6 km szenvedés részemről. Folyamatosan köhögtem és nem éreztem túl jól magam. Szerencsére a végére ez elmúlt és magamhoz tértem, de már nem tudtam utolérni senkit. Végül 10. helyen értem célba. Ez életem eddigi legjobb helyezése maraton egyesben.
Kár, hogy volt az a hosszú holtpontom, de örülök, hogy nem álltam ki, mert közben már ez járt a fejemben. Örültem a rajtomnak, hogy végre sikerült és végre a top 10-be is sikerült bekerülnöm. Ugyebár nekem nem a maraton a távom és készülök is a sprintre. Idén úgy versenyzek, hogy nincs kitűzött cél, de törekszem a legjobb formámba kerülni.
