A napokban zajlott a felnőtt magyar bajnokság kajakban. A masters ob után csalódott voltam, hogy nem sikerült ismét jó pályát mennem. Kisebb lazítást követően újra belevágtam a felkészülésbe a felnőtt magyarra. Csapathajók is szóba kerültek és ez nekem még több motivációt adott. Napi kettő edzést is lenyomtam, sőt volt amikor 3 is sikerült. Kis futással és kis kondival is kiegészítettem a felkészülést. Egyre jobb formába kerültem. Szerintem még a formába hozás is jól sikerült. Azután jött a verseny.
Végül csak egy számot indultam: kajak egyes 200 méteren álltam rajthoz. A célom az lett volna most is, mint általában, hogy menjek egy jó pályát. Nagyon rossz pályát sikerült teljesítenem. Rosszabb volt a masters ob-hoz képest is. Amennyivel rosszabb voltam, annyival kellett volna jobban mennem. Kerestem a választ, ami a mai napig sincs meg: Miért nem tudok menni versenyen legalább 100%-ot? Erőemelésben, fekvenyomásban egy versenyen általában 100-105%-ot hozok ki magamból. Például amikor 205 kg-ot húztam fel előtte edzésen 190 volt a legtöbb, amibe tudtam 1 ismétlést húzni. Nem jöttem még rá, hogy kajakban miért nem tudom ezt kihozni magamból.
"Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél." - mondhatnám, de ez szerintem egy vesztes duma. Persze jó volt az edzés és élveztem. Volt, hogy reggel 6-kor már lent voltam vízen evezni és volt, hogy este a naplementében szálltam ki edzés végén. Volt, hogy reggel futni mentem délután eveztem és utána még kondiztam egyet. Volt, hogy délután kettő kajakedzést lenyomtam egymás után. Néztem a statisztikában az edzés terhelésemnél szépen ment felfelé az optimális tartomány. Minden azt jelezte, hogy jobb a formám és még sem tudtam még a korábbi versenyeredményemet sem elérni. Kicsit becsapva érzem magam.
Most kicsit rápihenek erre az egészre és majd meglátjuk, hogy mit hoz majd a jövő.
