A téli alapozásra kezdek lassan ráállni és már egyre jobban mennek az edzések. Úgy néz ki a korábbi kisebb sérülésem is helyre jött. Azért még annyira durván nem nyomom, de kezdem azt érezni, hogy lehet növelni szép lassan az edzés intenzitását. A pénteki edzésnél guggolásban a 40 kg-ba 5x40 ismétlésnél is azt figyeltem meg, hogy az első kettőt nagyon megszenvedtem és a legutolsó volt a legkönnyedebb. A súly nem lett kevesebb, csak fejben rákoncentráltam és ezért ment jobban. Az edzés zárásaként 2-300 ugrálókötelezést terveztem 50-es ismétléssel és kb. 15-20 másodperces pihenőkkel. A végén 20 sorozat lett, így kerek 1000 db-ot teljesítettem. Ez annyira leterhelte a vádlimat, hogy még a hétfői futásnál is éreztem, hogy nincs kipihenve teljesen. :)
Ettől a héttől bevezettem még plusz kettő reggeli edzést is. Ekkor terveim szerint kajakergozni fogok. Így történt a mai reggelen is. 40 perc folyamatost csináltam. Fokozatosan emeltem az iramot. Hozzáteszem ma reggel raktam új leukoplasztot a nyélre. A 30. perc környékén, jött egy holtpont. Fájt a kezem, mert szedte le a bőrt a leukoplaszt, fáradtam és még az izzadtság is kezdte csípni a szememet. Azon voltam, hogy elég lesz nekem fél óra is. Ekkor villant be ez a mondat a Minden héten háború című filmből: "Legyen szó bármilyen harcról, mindig az győz, aki mindent bele ad, az élete árán is!"
Ez a mondat egy szempillantás alatt helyretett. Magam ellen küzdök és győznöm kell. Ahogy ezek átfutottak az agyamon ahelyett, hogy abbahagytam volna még növeltem az iramot. Végig ez a mondat inspirált. Az utolsó 5, ill. 3 percben egyre jobban fokoztam a tempót és az utolsó 1 percbe pedig, ami még volt bennem azt beleadtam.
Örömmel szálltam le a kajakergoról. Megcsináltam, amiért mentem és legyőztem magam!
