Ott kezdődött a dolog, hogy elég nehezen tudtam elaludni és nem is aludtam jól az éjjel. Nagyon nehéz volt felkelni és a szokásosnál kicsit lassabban is készültem el. Bár ez lehet annak a jele, hogy napról napra öregebb leszek. :) Az edzést megkezdve, bemelegítés után, 50 percre állítottam a kajakergométeren az időt. El is kezdtem evezni, de valahogy most csúszott, csavarodott kezemben a nyél, valahogy nem volt az igazi. Rápillantva a kijelzőre látom, hogy a megtett táv megállt 220 méternél és mintha az idő sem úgy ment volna, mint kellett volna neki. Újraindítottam, de akkor meg egyáltalán nem indult el még az idő sem. Még próbálkoztam egy darabig vele, de csak nem akarta a dolgot. Közben azon voltam, hogy hagyom az egészet és hazamegyek.
Csak megembereltem magam és azt mondtam magamnak akkor is megcsinálom azt az 50 percet. Telefonom aksija szerencsére fel volt eléggé töltve így az időzítőjével meg tudtam csinálni az edzést. Reggel azért nehezebben veszi az ember az akadályokat, de leküzdhetőek. Egy reklám szavait idézve: "Ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek!"
