Nem az elmémre gondolva, bár ezt is lehetne hinni, hogy még decemberben is vízre szállok. Ma elég szép időnk volt és így nem is vált kérdéssé a mai evezésem. Még vízre szálláskor majdhogynem sütött a nap, de útközben egyre erősebbé vált a köd. Eleinte csak a csatorna végéből jobbra feltekintve az élő Tiszán nem láttam Vivient (ez egy kis hajócska kikötve a part mellett a csatorna végétől kb. 6-700 méterre) majd már a következő körben nem láttam szembe a Tisza túlpartját sem és csak sűrűsödött a köd. A látótávolság 100 méter alá csökkent. Nagyon jó élmény volt ez nekem, mert még ilyen ködben még soha nem eveztem. :)
Hogy miért evezek még ilyen körülmények között is? Igazából nem tudom. Ez belülről jön. Örömet okoz és sok élménnyel gazdagodom. Imádom, hogy senki nincs a vízen. Nyugalom és csend van. Pont 2 éve olvastam egy cikket, hogy az egyik szibériai óvodában az immunrendszer erősítésére olyan technikát alkalmaznak, hogy a gyerekeket levetkőztetik alsóneműre kimennek a hóba mínusz 10-15 fokba leöntik magukat hideg vízzel. Majd futnak egy kört az udvaron és egy kis melegedés után újra kijönnek és megcsinálják ugyanezt. Ehhez képest, amit én csinálok az semmiség. Úgyhogy mindenkit buzdítok, hogy mozduljatok ki a szabadba a friss levegőre és sportoljon! :)
