Mostanában több helyről is azt hallom, hogy nincs időm edzeni. Már ez egy nagyon régi sláger, de még nem ment ki a divatból. Ez kb. olyan, mint a kutyám megette a házimat úgy, hogy nincs is kutyád. Egyszerűen nem akarod és kész. Ha edzeni akarsz akkor tudsz rá időt szakítani. Ugyebár 168 órából áll egy hét. Ebből napi 9 óra alvással marad ébren 105 órád. Ha dolgozol heti 40 órát még akkor is marad heti 65 órád. Heti szinten célodtól függően 3- tól 10-12 óra megy el edzésre. Még mindig marad 62-53 órád. Igaz utóbbinál már nem is merül fel ez a kérdés, hisz aki ennyit edz annak ez nem okoz már problémát, mert elkötelezte magát a sportolás mellett. Persze lehet jönni, hogy igen, de reggel felkelek, zuhanyzás, meg reggeli, meg elmegyek a munkába, edzésre... ezek is mind idő. Persze, de azt is meg lehet tervezni. Elmesélem nektek, a 2011-es évem heteit. Ugyebár nekem az egy nagyon ütős évem volt. Akkor 3 műszakban dolgoztam Pesten és mellette csináltam az edzőit meg készültem nyáron a fekvenyomó EB-re is. Pl. egy délelőttös hetem az úgy zajlott, hogy minden hétköznap 4:50-kor keltem zuhany, fogmosás, felöltözés, reggeli és 5:00-kor már zártam az ajtót, mert 5:03-ra ki kellett érnem a villamoshoz. BKV-n ment a tanulás, mert napi szinten 3-4 óra ezzel ment el. Ugyebár lenyomtam a műszakot és utána edzés (természetesen a város másik felén :) ). Még így is volt egy kis szabadidőm este. (Persze más héten is ez volt, csak más sorrendben.) Szombat, vasárnap meg iskola reggel 9-től este 6-ig. Szóval minden csak szervezés kérdése és akarat.
Hogy nem bírod beosztani az idődet? El kell dönteni, hogy mit akarsz. Ha versenyző akarsz lenni, akkor az, hogy időt szakítasz az edzésre az nem lehet kérdés, de nem csak arra a pár órára vagy sportoló, amíg edzel. Te a nap 24 órájában egy versenysportoló vagy. Ez igazából már egy életforma. Odafigyelsz magadra, hogy mit miért és hogyan csinálsz. Mindig időben lefekszel, nem bulizol, nem részegedsz le. (Egy átmulatott éjszakával egy heti munkádat dobod ki az ablakon.) Tudatosan fel van építve minden napod, minden edzésed. Egy rendszert viszel az életedbe, hogy egyre magasabb és magasabb szintre juss. Ez az alapja a versenysportnak. Mindent alárendelsz neki. Régebben mindig megkaptam, hogy persze nekem könnyű, mert én versenyző vagyok. Erre csak mosolyogni tudtam mindig, hogy mi a fenével lenne nekem könnyebb. Én szépen beosztottam az időmet, odafigyeltem a dolgokra és akkor jól mentek az edzések is. Hobbi sportolóként meg már szinte tényleg vicc, hogy nem fér be a hetedbe az a pár órácska.
Hogy nem éri meg? Még ha nem keresel vele egy forintot sem még akkor is megéri. Amit magadra fordítasz időt az mindig megéri. Persze sajnos én azt látom, hogy egyes sportokban van, hogy alig teszi oda magát az ember és mégis megél belőle. Más sportoknál, ahol mindent megtesz és mindent alárendel a felkészülésének, hogy ő legyen a legjobb, ott meg ha kijön nullára akkor már az sikernek könyvelhető el. Ha belülről jön az indíttatás és megcsinálod bármi áron, akkor még ezt sem mérlegeled. Ez a belső motiváció, ami hiányzik az emberekből még ahhoz is, hogy hobbi szinten a saját egészségéért ill. saját alakjának javításáért eddzen. Pedig a haszon mindenképp a TIÉD!
Kifogást mindig lehet találni:
