Azzal kezdeném, hogy már kb. fél éve nem osztottam meg semmit a blogomon és nem is jártam itt. Ma feljöttem és a statisztikát látva, hogy még így is van látogatottsága úgy vélem, hogy kicsit nagyobb figyelmet fordítok rá. Ennek jegyében az idei év első bejegyzésében az idei első versenyemről írok nektek.
Majdnem napra pontosan 15 éve indultam életem első fekvenyomó versenyén. Anno egy fekvenyomó diákolimpiai elődöntővel kezdtem a pályafutásomat. Akkor még -56 kg-os kategóriában indultam, olyan 53-54 kg-os testsúllyal és a 80 kg-os nyomásommal 10 kg-mal vertem a mezőnyt. Most viszont úgy vágtam neki a versenynek, hogy pénteken még 75,3 kg voltam, így oda kellette tennem magam, hogy a -74 kg-os kategóriába beférjek. Kicsit lazábban kezeltem a testsúlyomat, mint az eddigiekben és ez elég nagy butaság volt tőlem, mert ezt kevesebb erőfeszítéssel is le tudtam volna faragni. A lényeg, hogy már egy sikerrel kezdtem, hisz 73,60-al mérlegeltem. A mérlegeléskor egy 115 kg-os kezdőfogást adtam meg. Sajnos felkészülésem utolsó hónapja nem volt teljes egy trapézizom sérülésnek köszönhetően. Az egész felkészülésem 2 hónap volt, szóval félgőzzel álltam a megmérettetés elé.
Úgy terveztem, hogy ha a bemelegítés jól megy akkor 120-ra felviszem a kezdőt. A meglepetés a színpadon ért, mivel nagyon nehéznek tűnt ott a 120. A videón is látszik, hogy nem volt egy szép nyomás, de szerencsére sikeres volt a gyakorlat. A következő fogásra 125-öt kértem, de harmadik fogásra sem sikerült kinyomnom és végül a 6. helyen zártam a versenyt. Érdekesség, hogy a verseny alatt nem fájt a csuklyám felső része, de másnap hatalmas izomláz lett benne és sehol máshol semmi. Ilyet a 15 év versenyzésem alatt soha nem tapasztaltam így mondhatom, hogy 15 év után még mindig tud újat mutatni nekem ez a sport.
