Idén is a hagyományokhoz híven Szolnokon került megrendezésre a 21-22-ei hétvégén szabadidős, masters ob. Ugyebár én még koromnál fogva a szabadidős kategóriában versenyzek még 2 évig. A megszokottak szerint szombaton az 500 méterek, míg vasárnap a 200 méterek voltak terítéken.
Szombaton két számban voltam érdekelt. Elsőnek egy párossal nyitottam a napot, ami nem úgy ment, mint azt korábban elterveztük. A célkitűzésünk az lett volna, hogy menjünk egy olyan ritmusos, jó pályát, mint amit itthon is sikerült mennünk. Már a rajtól kezdődtek a problémák, szétesések. Sajnos ez nem volt elég a továbbjutásra. Kérdés, hogy ha úgy megyünk, mint itthon akkor mire lett volna elég. A következő megmérettetés egy fiú négyessel következett, ahonnan az előfutamból sikeresen továbbjutottunk a döntőbe, ahol a 9. helyen értünk célba.
Vasárnap a 200 méterekkel folytattuk, ahol egyessel kezdtem a napot. Előfutamban menet közben azt éreztem, hogy szinte végig a 4. továbbjutó helyen megyek és csak egy támadást kell visszavernem, hogy így is maradjon. Ez sikerült is, de kiderült, hogy egy valakit nem láttam és így is csak 5.-ként futottam be, de szerencsés módon jobbik 5. idővel továbbjutottam. A középfutamra már nem akartam ilyen meglepetést és lehet ennek köszönhetően túlságosan rágörcsöltem. Rövideket is húztam meg valahogy nem is éreztem az egészet. Ennek az lett a vége, hogy nem sikerült döntőbe jutnom. Fiú négyesünk se jutott be a döntőbe, így a nap végén a mix négyessel lehetett javítani a szereplésemen. Vagyis igazából ezt csak elveszíteni tudtuk volna, hisz a mi csapatunkban volt a két legjobb szabadidős lány. A futam alatt le is sérültem, de szerencsére nem estem ki a ritmusból. Kicsit szorosra sikerült a befutónk, de a mi egységünk jött ki győztesen.
Többet kell edzeni és nyugodtabban kell versenyeznem. Első körben viszont a sérülést kell kipihennem, ami egész jól megy.
