A hétvégén került megrendezésre a maraton OB Győrben. Én idén csak egyesben indultam szabadidős kategóriában 10 km-es távon. Szerencsére az időjárás annyiban kegyes volt hozzánk, hogy nem esett az eső, bár kicsit fújt a szél és hideg volt. Idén más pálya volt kijelölve, mit korábban volt. A mi kategóriánk most külön egy holtágban csapott össze. A rajtnál elég szűkösen voltunk a közel 20 hajóval, de csak úgy mozogtam a rajtvonalnál, hogy végül viszonylag egész nagy helyem lett. Legalábbis ahhoz képest, hogy az elején olyan szűken álltunk, hogy egymás hajóján támasztottunk a mellettem lévőkkel. Sajnos azonban a rajtnál kicsit beragadta, de a középmezőnnyel azért sikerült elindulnom. Eredetileg az lett volna a cél, hogy egy hatalmas rajtot csinálok és megpróbálok az élmezőnynek vizezni, amíg bírom. Ez ugyebár nem jött össze, de ami számomra még rosszabb hír volt, hogy a középmezőny vizéről is leestem. Azt vettem észre, hogy egyre jobban esek vissza. Eveztem, de egyszerűen nem ment a hajó alattam. Közben egyre csak savasodtam befelé. Az első kanyarnál (3 fordulós volt a táv) már a mezőny végén voltam és beállt a hátam, a vállam és az alkarom. Olyan szinten voltam, hogy azon gondolkodtam, hogy visszaevezek és ki is állok a versenyből, mert már esélyem sem volt egy jobb helyezésre (az első 10-ben szerettem volna végezni) és ráadásul fájt is mindenem. Végül csak úgy döntöttem, ha már eljöttem és itt vagyok végigküzdöm ezt a távot. Meg egy külön kis fogadásom is volt Virág Tibor sporttárssal, aki az utánam lévő futamban 5 perc hátránnyal indult. Abban bíztam, hogy legalább ezt megnyerem. A fogadás tárgya az volt, hogy ő szerinte utol fog érni, de az én állásom az volt, hogy nem. Ahogy haladtam előre úgy mozogtam egyre nehezebben. A vállam és az alkarom már nagyon nem akart dolgozni. Nehéz volt még a lapátot is megtartanom, de tudtam, ha egyszer letenném akkor ott lenne vége a futamomnak, mert újra biztos nem tudnék elindulni. Láttam, hogy a mögöttem jövő mezőny egyre közelebb ér hozzám és az utolsó forduló után próbáltam magam összeszedni, hogy legalább Tibi ne érjen utol, de annyira rossz állapotban voltam, hogy ezt sem tudtam elkerülni. Végül a kategóriámban 16. helyen értem a célba.
Nagyot küzdöttem magammal és sajnos nem a versenytársakkal. Igaz én mindig úgy indulok egy versenyen, hogy a tőlem telhetőt legjobban teljesítsek és elég amire elég. Végül is most is ez történt valamilyen szinten. Mégsem tudtam azzal a jó érzéssel kiszállni a hajóból, hogy mindent kiadtam magamból, mert alapjáraton nem ennyire rossz a formám, mint amilyen ezen a versenyen volt. Viszont annak örülök, hogy megcsináltam az egész távot és nem adtam fel. Remélem a síkvízi versenyen már jobb érzésekkel szállok ki a hajóból.
Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt nekem!
