Még mielőtt belekezdenék a mai nap elmesélésébe kicsit tekintsünk vissza a tegnapra. Kicsit hosszabbra sikeredett a munkanap és este olyan fél 7 tájt értem haza. Fáradt voltam, de barátommal megbeszéltük, hogy este egy kicsi sörözünk. Kicsit több sört ittam, mint "szoktam". Ha nagy ritkán iszok akkor max. 1 liter fogy el, de most 2 lett a vége és hajnal 2-kor feküdtem le.
Reggel 8-kor már keltem, mert délelőtt sárkányhajót kellett kormányoznom. Kicsit másnapos is voltam, picit fájt a fejem. A reggelim egy 6 tojásos rántotta 4-5 szelet tönkölykenyérrel elfogyasztva illetve még mielőtt indult volna a sárkányhajózás ettem egy croissant. Olyan fél 1 tájt végeztünk és akkor ettem szintén egy croissant plusz még egy csomag kekszet. Szépen összekészültem és 1 óra 2 perckor már el is indultam kajakozni. Max. 12 km-t terveztem. Nem is teljesen éreztem magam jól a hajóban. Valahogy nem volt az igazi. 10 km után nyomtam egy 2000 m-t időre. Nekem 9:17 a legjobbam és ezt 30-40 között szerettem volna megcsinálni, de végül csak 9:48 lett. Evezgettem kifelé, amikor megláttam, hogy Fülöp Jani egyedül evez. Mielőtt vízre szálltam beszéltük, hogy 2-kor evez egy 20 km-t a fiával. Utána mentem, hogy ne evezzen már egyedül, bár később megláttam Gergőt is, hogy előrébb evezett. Hozzájuk csapódtam, gondoltam megpróbálok velük menni talán nem lesz túl nagy a tempó, vizezek és akkor lesz 32 km-em. 5 km-t mentem velük, de nem nagyon tudtam tartani a lépést meg egyre rosszabb érzés volt a hajóban is ülni és végül vissza is fordultam, hogy jövök ki. Számolgattam, hogy így is lesz olyan 26 km-em, ami idei csúcs lenne, mert 15-nél többet még nem mentem ebben a szezonban. Óraátállításig nehezebb dolgom volt, mert munka után volt, hogy csak 6 km fért bele sötétedésig, de utána se nagyon húztam bele és össz. km-ben is alig jártam 200 fölött. Szóval teljesen elégedett lehetek ezzel a 26-al is, csak gondoltam magamban érjek ki.
Olyan 1,5-2 km-t lazán evezgettem és egyszer csak minden gondom, bajom elszállt. Újra tudtam lendületesen evezni és azt kezdtem el tervezni, hogy is tudnék 40 km-t evezni. A korábbi csúcsom evés, ivás és kiszállás nélkül ennyi volt és azt minimum be akartam állítani. Természetesen nem volt nálam se étel se ital. Nem hosszú evezést terveztem. A 35. km után kíváncsiságból ismét néztem egy 2000 m-t időre, ami 11:08 lett. Azért fáradtam rendesen. A 39. km-ben eszembe jutott az Így jártam anyátokkal című sorozatól egy kis jelenet, amikor Marshall edzett, hogy le tudja futni a maratont és erre Barney beszólt egy ilyet, hogy: "A maratonra nem kell edzeni, azt csak le kell futni!" Olyan jól éreztem magam, hogy tudtam itt nem lehet még vége. Az 50 km-es csúcsom beállításán, megdöntését tűztem ki célomul. 50 km volt a leghosszabb evezésem egyszerre, igaz itt volt evés, ivás és 1 kiszállás is pár perc pihenővel. Végül 52 km-ig jutottam. Az utolsó néhány km volt csak szenvedősebb, de nem úgy szálltam ki, hogy itt totál végem van, csak, hogy nagyon elfáradtam. Összesen 5 óra 4 percet vett igénybe ez a "kis túrám".
Szeretem az ilyen kis elkattanásaimat. Megmutatja, hogy mire is vagyok képes. Többre, mint amire gondolok. Itt a példa, hogy minden csak döntés kérdése. Csak csinálni kell és menni fog. Nem kell semmi másra gondolni, kifogásokat keresni, hogy miért nem. Utam során, ha jól számolom 3-szor is elhaladtam a kajakház csatornája előtt, ahol bármikor kiszállhattam volna plusz bármikor dönthettem volna, hogy abbahagyom. De ha meg van a cél akkor töretlenül haladni kell felé és eléred. Gyerünk! Hajrá!
