Ha kitartó vagy, sok mindent elérhetsz!

Szombaton megkezdődött a kajakos versenyszezon is. Miskolcon voltam az Örökmozgó kupán. A megszokott 500 méteres táv volt a versenytáv. Sikerült megnyernem. Ezzel a győzelemmel a csapat az éremtáblázat élén végzett.

Eddig kettő versenyből kettő győzelem. Meglátjuk milyen lesz a folytatás. A felkészülés halad tovább. Következő verseny a maraton ob. 

Az április 26-27-én megrendezésre kerülő Masters Erőemelő Magyar Bajnokságot tűztem ki fő versenyemnek idén erőemelésben. Egy 21 hetes felkészülést csináltam, mely egy 8 hetes alapozásból és egy 12 hetes formába hozásból tevődött ki. 1 hét lett volna egy köztes verseny március 29-én a Fekvenyomó Magyar Bajnokság, de pont akkorra esett végül a horvátországi kajakos edzőtáborom, így ott egy aktív pihenés lett.

A felkészülés elején még kerek 80 kg voltam, de a terv az volt, hogy -74 kg-ban versenyzek. Az alapozásnál teljesen jól mentek a dolgok. Amit előírtam az tökéletesen ment. A testsúly is szépen a tervek szerint ment és a súlyokat is terv szerint mozgattam az edzéseken. A formába hozás első szakasza is teljesen tökéletesen volt. Ahogy elő volt írva minden tökéletesen ment. A használt súlyok egyre feljebb mentek a testsúlyom meg egyre lentebb. Guggolásban 155 kg-ig feljutottam, nyomásban is a 140-et próbálgattam már persze nem teljesen szabályosan még, de biztató volt a forma. Felhúzásban kicsit lassabban mentem, még az lehet több is ment volna, de 180 kg-ba 3 könnyed ismétlésnél jártam. 500 feletti összetettet terveztem eredetileg és ezek a számok kb. 1,5 hónappal a verseny előtt sejtették, hogy ez meg lesz.

Március végén jött egy hatalmas törés. Egy igazából megfoghatatlan betegség kapott el. Azért mondom ezt, mert ilyen még soha nem volt velem és a környezetemben is sokan ebben szenvedtek, ki rövidebben, ki hosszabban. Fejfájással indult, mintha másnapos lettem volna kóvályogtam, lehet akkor pici láz is volt. Ez végül is egy nap alatt el is múlt, de utána sem voltam teljesen jól és folyamatosan köhögtem. Nem tudom mi volt ez. Sajnos hetekig szenvedtem ettől. Ami a leges legfájóbb volt, hogy az erőm totál elszállt. Nem bírtam 140-be egyet se guggolni, nyomásom 120-ra visszaesett és a felhúzásnál a legtöbb 160-ba egy ismétlés volt, de volt, hogy a 150 se jött fel. Ezt lelkileg nagyon nehéz volt feldolgoznom. Már azon voltam, hogy el se indulok a versenyen, mert semmi erőm.

Végül csak nem adtam fel és próbáltam valamit visszahozni az erőből, de verseny előtti 1-2 hétben kezdtem érezni, hogy valami megindult erről a mélypontról. Ugyebár nem voltam 100%-os a formám, de a hajnali kelés még rátett egy lapáttal a dolgokra, de olyan 4 tájt magamtól már felébredtem. Amúgy is fél 5-re volt állítva az ébresztő, mert 7-től már mérlegelés volt és szerettem volna mihamarabb odaérni, mert nagyon határon voltam. Szerencsémre a súly belövése tökéletesre sikerült: 73,96 kg-mal mérlegeltem. 

A versenyre eredeti kezdőfogásokban, még amikor meg volt a formám, így gondoltam: guggolás: 150 kg, fekvenyomás: 130 kg, felhúzás: 200 kg. A verseny napján viszont már azon voltam, hogy nagyjából ha ezek mennek utolsóra már boldog leszek. A kezdőket végül 140-120-180 kg-okra vettem vissza. Guggolásnál elsőre kicsit kapkodtam és a mélység necces volt. A bírók 2:1 arányban elvették. Másodikra már 3 fehér lámpával érvényes guggolás után 150-re kértem, de az ott akkor esélytelen próbálkozás volt. Egyszerűen szinte összenyomott a súly már a kivételkor és a felállást el se tudtam indítani. Annak azért örültem, hogy érvényes fogással zártam a guggolást. Kicsit sok volt a pihenő a fogások között, mert 3 csoport versenyzett egyszerre, de szerencsére jól sikerült a bemelegítést időznöm a fekvenyomásnál és a kezdő 120 után 127,5 is sikeres volt. Harmadikra a 132,5-et kértem és bár nem volt teljesen reménytelen kísérlet, de sajnos megakadt és nem tudtam kinyomni. Felhúzásnál mondhatjuk, hogy kicsit hazárdíroztam, hisz, mint írtam verseny előtt volt, hogy 150 is néha oda volt ragasztva a padlóra, de én bíztam magamban, hogy az a 180 menni fog. Ez így is lett bár nagyon nem volt könnyű. 190-re mentem, de ezt kétszer próbáltam és mind a kétszer a földön maradt. 

Nem volt életem versenye, de egy magyar bajnoki címet sikerült összehozni vele. Ettől rosszabb helyezésem ne legyen, de remélem legközelebb az 500 kg-os összetett felé simán felmegyek. 

Mint korábban írtam a megmérettetés folytatódott. A múlthét után most Győrben a maraton OB-n szálltam vízre. A megszokott 10 km-es táv várt rám.

Ugyebár én inkább sprinter vagyok, mint maratonista, így próbáltam nem a legelején kiadni mindent és elkötni a rajtnál. Ez a rész nem annyira sikerült, mert bár egy kicsit nagyobb rajtot tudtam volna még, de még így is volt egy kisebb megzuhanásom míg rá tudtam állni az iramra. Pár száz méter kellett, hogy összekapjam magam. A rossz hír számomra az volt, hogy így el is ment a mezőny eleje mellettem. Közben azon voltam, hogy nem baj, majd alulról felépítem a futamom és úgy lépek felfelé. A következő hibám az volt, hogy az éppen mögöttem haladót bevártam és pihentem kicsit a vizén. Sajnos neki nem volt nagy a tempója és nem közeledtünk az előttünk haladókhoz. Utólag okosabb vagyok és egyedül kellett volna a többiek nyomába erednem. Lehet akkor sem sikerült volna előrébb jutnom, de szerintem közelebb lettem volna az előttem haladó kettőhöz. Igazából velük szerintem egy jó kis meccset vívtam volna. Végül a 6. helyen értem célba.

Mix párosban még be voltam nevezve, de végül nem állhattunk rajthoz, mert szabály tiltja, hogy egy nap kettő versenyszámot induljon egy versenyző. A nevezéskor még nem volt időrend és abban bíztunk, hogy vasárnap lesz a páros futamunk. Mivel én is és a párom is a szombati nap folyamán versenyeztünk egyesben így együtt már nem szállhattunk vízre. (A párom nyerte a futamát. Ezúton is gratulálok neki!) Párosunknál szerintem csak az lett volna a kérdés, hogy milyen fényes lett volna az érmünk.

Remélem legközelebb nem lesz semmi akadálya, hogy minden versenyszámban a rajthoz álljak és a lehető legtöbbet kihozva magamból egy jót versenyezzek. A felkészülés folytatódik!

Az idei év első megmérettetésére kajakban a hétvégén került sor Miskolcon a VI. Örökmozgó Kupán. A már megszokott 500 méteres távon lehetett indulni. Vagy rövidebb vagy hosszabb lehet jobb lett volna nekem, de úgy voltam vele, hogy egy jó rajt után egy jó utazó sebességet felveszek és majd a végén meglátom, hogy tudok-e vagy kell-e finis a végére. A rajt egész jól sikerült és az utazó is viszonylag egész jól ment, de a végére kezdtem kicsit bekötni. Szerencsére így is annyi előnyre sikerült szert tennem, hogy a végét nem kellett megnyomni még pluszba és így is sikerült elsőként a célba érnem. 

A futamomra a verseny vége felé került sor, így egy kis plusz örömet okozott, hogy az én győzelmemmel sikerült a verseny éremtáblázatát megnyernie a tiszafüredi csapatnak.

A felkészülés folytatódik és hétvégén Győrben a maraton ob-n kerül sor az újabb megmérettetésre.

A futam utáni kievezés közben:

Fotó: Kertész Attila Noel

Szombaton került megrendezésre az idei évi RAW Fekvenyomó Magyar Bajnoksága Vésztőn. Már az indulásom előtt tudtam, hogy nem az eredeti terveimnek megfelelően fog menni a verseny, mert egy bő hónapja átszaladt rajtam egy kis betegség. Tényleg nem volt nagy, mert 3 nap alatt átszaladt rajtam és semmi extra nem volt, de ami utána jött... Igazából azóta egy elhúzódó visszaesés, stagnálás áll fenn. Ugyebár a betegség miatt tudatosan visszavettem picit, de úgy nézett ki, hogy megúsztam a dolgot és mehet tovább a felkészülés és talán beérem azt a kis kiesést is. Majd jött egy hát sérülés, amit pár nap alatt helyre hoztunk. Ez újabb kicsi kiesés mely után folytatódott a felkészülés, de kicsit később egy másik hátsérülés akadályozott. Megjavult az egyik oldal utána jött a másik. 

A verseny előtti szakaszban már úgy nézett ki, hogy rendeben van minden. Mármint, hogy nem fáj semmim és mehet az edzés tovább. Szerdán lőttem be a kezdő fogást 130 és 135 között gondolkodtam. Maradt a 130, de az meglepett, hogy a 135 akkor is nehezen ment. Mondjuk egy favágós nap után nem csoda. Verseny előtti nap egy rossz mozdulattól ismét lett egy hát probléma. Aznap este kapott még egy masszázst, de reggel éreztem, hogy nem jó. Át is villant a gondolat a fejemben, hogy lehet nem lesz ebből verseny. Még indulás előtt lehengereltem és még útközben is picit éreztem, de mire oda értem már teljesen elhalványult a fájdalom. Különösebben nem is éreztem a verseny alatt, de lehet ez is segített a rossz formámnak. 

A másik, ami nekem nagyon rossz volt a verseny folyamán, hogy a csoportok versenye nagyon elhúzódott. A megszokottak szerint próbáltam a bemelegítést csinálni, miszerint az előttem lévő csoport, ahogy elkezdi a versenyzést akkor én elkezdem a bemelegítést és kb. egy időbe esik a bemelegítésem vége és a korábbi csoport versenyének vége. Itt viszont lassan haladt a csoport versenye, én közben ezt felmérve lassítottam a bemelegítésen is, de ez már nem volt ideális. A kezdő 130 így is ment, de az elhúzódásnak köszönhetően nem is éreztem magamban az erőt sem annyira és csak 135-re mentem másodikra. Bár az eredeti terv az lett volna, hogy 130-137,5-145, de magamban módosítottam 130-135-140-re. Viszont arra nem gondoltam, hogy a 135 megakaszt. Persze kb. 20 percenként se szoktam nyomni. Nagyjából kihültem mire újra nyomtam. Elsőre beleemeltem a fenekem, de másodikra szerintem még padhoz ért, de a zsűri felülbírálva a bírókat elvette a gyakorlatomat. Végül a 7. helyen zártam. Csapatban sikerült a dobogóra állni, 2. helyen zártunk.

A facebook emlékeim közt felbukkant egy bejegyzés, melyben Julius Yego kenyai gerelyhajító története olvasható, hogy Youtube videókból tanulta meg a sportot és a 2016-os Olimpián ezüstérmet szerzett.

Az én történetem is hasonló, bár az én időmben még a Youtube se létezett, de szerencsére már internet igen. Ugye nekem az erőemelés a kajakból indult ki. Nagyon vékony voltam, de testsúlyomhoz képest erősnek mondható. Ezt persze mindig meg is kaptam, hogy: "Testsúlyodhoz képest erős vagy." Ugyebár a kajakban nincs súlycsoport, így ebből előnyöm nem nagyon volt. 

Egyszer viszont csak jött egy sorsfordító mondat a volt testnevelő tanáromtól, hogy: "Kellene csinálni egy házi fekvenyomó versenyt." Korábban ezt már szerintem megírtam egy bejegyzésemben, hogy imitáltuk testnevelés órán, hogy mi keményen kondizunk, de persze nem csináltunk semmit. Kb. 40 kiló föl volt téve a rúdra és, ha épp jött a tanár, akkor valamelyikünk belenyomott egy párat, hogy ne bukjunk le. Természetesen délután edzettünk rendesen, plusz még olykor reggel is.

A házi verseny végül nem lett meg, de én annyira belelkesedtem, hogy elkezdtem kutatni az interneten fekvenyomó versenyek után. Rövid keresés után meg is találtam a szövetség honlapját. Még ekkor 2002 novemberét írtuk. Pont lejárt a nevezési határidő a következő évi fekvenyomó diákolimpiára, de szerencsémre akkor ki is tolták a nevezési határidőt, mert nagyon nagy érdeklődés volt. Ha jól emlékszem 50%-al több nevezés lett végül, mint a korábbi években volt.

A versenyeken viszont szabályok vannak és nem csak úgy akárhogy kell nyomni. Első körben megtanultam a versenyszabályzatot és szerencsémre akkor a szövetség honlapján videó is volt fent a helyes kivitelezésről. Ennyi forrás állt akkor rendelkezésemre, mert se erőemelő edző, de még se Youtube sem más videómegosztó portál se nagyon volt. Így végül én is az internetről tanultam meg fekvenyomni, majd később a többi fogásnemet, mint a guggolást és a felhúzást is egy-egy videó és a szabálykönyv alapján.

Az évek során voltak segítőim, edzőtársaim és tartoztam (tartozok) klubhoz, de pályafutásomra az a jellemző, hogy egyedül csinálom és magamat edzem. Ennek ellenére anno a súlycsoportom egyik meghatározó szereplője voltam. Országos versenyeken is szinte mindig garantált volt a dobogó (kivéve, ha kiestem a versenyből). Országos csúcskísérleteim voltak fekvenyomásban, amik sajnos sorra nem sikerültek, de reméljük, ami késik nem múlik. Viszont felhúzásban sikerült kettő alkalommal is a csúcs. A felhúzás sikeressége visszavezethető arra, hogy egyedül edzettem. Ez volt az egyetlen gyakorlat, ahol, ha nem megy a gyakorlat akkor csak egyszerűen ledobom a földre a súlyt. Jobban tudtam feszegetni a saját határaimat. A többi gyakorlatnál ez ilyen formában nem működött, mert még biztonsági villa sem volt a gépeken. Illetve még pályafutásom során volt, hogy vezettem az országos ranglistát, sikerült EB-n és VB-n is indulnom és bár kerülhettem volna előrébb is, de voltam a fekvenyomó világ ranglistán 71. helyen is. Egy 25-30. hely környéke akkor reális lehetett volna.

Lassan lehet, hogy itt lenne az ideje ezen is javítani, szépíteni!? Minden esetre manapság sokkal több videó kerül fel az internetre és így több lehetőség van a tanulásra, fejlődésre. A legfontosabb viszont, hogy oda kell tenni magunkat és csinálni kell!

Hétvégén került megrendezésre a Masters Magyar Bajnokság Szolnokon. Én a versenyen csak egyest indultam. Jó korán már 8:25-kor volt az előfutamom. Nem szeretem a korai kezdést, de néztem, hogy csak 6 induló van a futamomban és így kettő versenyzőt kell magam mögött tudnom, hogy biztos továbbjutó legyek. Kettes pályától a hetesig voltunk kiírva. Szépen bemelegítettem, beállunk a rajthoz, majd jött a rajt. Nem volt a legjobb, de szépen jöttem a mezőnnyel. A vége felé éreztem, hogy az a bizonyos kettő versenyző mögöttem van sokkal lemaradva, így a végére ki is engedtem, hogy nem számít a pálya, csak a döntőben legyek és majd ott kell igazán hajtani.

Beérkezéskor néztem, hogy nem hívtak ki mérlegelni. Nézem a rajszámokat, hogy kiket hívtak ki: 8,6,2,5. Szokás az első négyet kihívni mérlegelni, de nem feltétlenül. Ugyebár itt a hajó súlyát ellenőrzik, mert 12 kg-nak meg kell lennie. Szépen evezgettem kifelé és már a hangosbemondóban hallom is a beérkezés sorrendjét: ..."5. Földvári Csaba...". Az mondom, hogy jött ki? Hát úgy, hogy volt egy pót nevezés és volt egy plusz induló a 8-as pályán. Na mondom, ezt buktam, mert biztos a másik futamból jön ki a jobbik ötödik, mert én nagyon kiengedtem már a végére. Így is lett. Sajnos kiestem.

Ebből az a tanulság, hogy ha már taktikázni akar az ember akkor futam előtt érdemes csekkolni az indulókat. Sajnos még a rajtba való beálláskor sem figyeltem, hogy van 8-as pálya is. Próbáltam a rajtra koncentrálni, mert azt sejtettem, hogy nem lesz túl jó. Kár érte, hogy nem jutottam be a döntőbe, mert egy tök jó kis hátszél lett a döntőre, amit szeretek és kíváncsi lettem volna, hogy milyen időt sikerült volna mennem. Legközelebb figyelmesebbnek kell lennem vagy csak simán menni kell egy teljes pályát.

Idén 11. alkalommal került megrendezésre a Tisza-tó kupa, melynek Tiszafüred adott otthont. A régi blog olvasóim már jól tudják, hogy régen jártam tájfutó versenyekre. 21 éve kezdtem ezzel a sporttal is foglalkozni és bár sok versenyen nem indultam, de próbálom a Tisza-tó kupákat nem kihagyni. Így mondhatjuk, hogy évente 1 versenyen el szoktam indulni.

Ez a verseny egy délelőtti és egy délutáni futamból szokott állni és az összetett eredmény alapján szokták kihirdetni a győztest. Alapból jó mókának tartom a tájfutást, de itt, helyben még érdekesebb. Alapvetően nyílt technikás kategóriában szoktam indulni, ahol bárki indulhat. A nyílt kategóriában is van kezdő és a technikás, ugyebár utóbbi nehezebb szintet jelent. 

Nagyon sok futás idén nem volt a lábamban, mert 4 alkalommal futottam a verseny előtt. Felkészülésnek nem nagyon nevezném, de azt azért megjegyezném, hogy második alkalommal már programot futottam és 300 métert sikerült 46,3 másodperc alatt 35,1 km/h-ás max sebességgel futnom, ami nem is rossz edzetlenül. Usain Bolt 44,72-es világcúcsa azért messze van, de belebotlottam egy 3 éves cikkbe a neten: "HIHETETLEN, EKKORA SEBESSÉGRE KÉPES A VILÁG LEGGYORSABB FOCISTÁJA" címmel. Itt írják, hogy Kylian Mbappé 36 km/h-val a leggyorsabb, Inaki Williams 35,7 km/h-val a második és Pierre-Emerick Aubameyang 35,5 km/h-val a harmadik. Tudtam én, hogy focistának kellett volna mennem és kereshetném én is a milliókat és még át is venném a vezetést ebben a listában.

Na de kanyarodjunk vissza a tájfutáshoz. Azért helyiként mondhatnám, hogy előnyöm van, de szerintem igazából nincs, hisz a pontok helyzetét én sem tudom. Vagy volt inkább, hogy hátrányom lett belőle. Még évekkel ezelőtt volt, hogy a délelőtti futam után 2. helyről vágtam neki a délutáni futamnak és az utolsó pontnál csak azt néztem, hogy hol van a pont és a legrövidebb úton futottam is rá, de kiderült, hogy a térkép lezárta azt az útvonalat és végül hatalmas kerülővel még a dobogóról is lecsúsztam. A győzelemért futottam és még érem se lett belőle. Idén is volt olyan, hogy alapból pl. a strand kerítése zárt, de most a versenyre ki volt nyitva. Szóval a térképre próbáltam jobban fókuszálni, hogy ne legyenek helyismeretem miatt hátrányom. Ezt sikerült is megoldanom. A 6-os és 7-es pontoknál viszont volt egy kis kavarodásom és ott rossz volt a pontfogásom és ezzel a hibával kiestem a versenyből. 

Persze a délutáni futamra már versenyen kívül indultam, de kár lett volna kihagyni, mert tényleg nagyon jó móka ez az egész. Fel is vettem videóra a futamokat, nézzétek meg a bejegyzés alján. Az időt tekintve még bakival is a 3. hely meg lett volna. Persze így az első és a második futamon se 100%-os erőbedobással futottam. Kíváncsi lettem volna, hogy az első kettőt be tudtam-e volna fogni, ha versenytempóban teljesítem a futamokat. Jövőre reméljük kiderül. 

Az 1. futam térképe:

Gps szerinti futásom 1. futam:

1 futam videó:

Az 2. futam térképe:

Gps szerinti futásom 2. futam:

2. futam videó:

A hagyományoknak megfelelően idén is Győrben volt a maraton magyar bajnokság. A hosszú hétvégére esett az időpontja. Egyes számot indultam, így én csak a szombati napon voltam érdekelt. A megszokott pályán a megszokott 10 km-es távon álltam rajthoz. Bár kifejezetten nem készültem erre a versenyre, hisz amúgy is jobban sprinter alkat vagyok, de az alapozás végére beilleszthető. Úgy voltam, hogy pontszerző helyen biztos be tudok futni. Ugyebár ez az első 9-et jelenti.

Sejtettem, hogy lesznek, akik az elején nagyon el fognak indulni, így én is egy jó rajtot terveztem. Az a jó rajt most sikerült is. Jól elkaptam a ritmusát is és még lehet valameddig vezettem is. Rajt elején nem nézelődtem, de utána helyezkedés miatt kénytelen voltam és sajnos azt tapasztaltam, hogy nem nagyon jön senki körülöttem viszont a túloldalon egy négyes boly nagy tempóval halad előre. Kicsit el is kezdtem feléjük húzni, de nagy is volt a tempójuk meg hát a túl oldalon voltak így nagyon nem akaszkodtam rájuk és vártam, hogy jöjjenek fel rám. Sokat kellett várnom, hogy felérjenek, de kis helyezkedés után végül hárman elmentünk  együtt a fordulóig. (2,5 km)

A 10 km-t 2 darab 5 km-es körrel szoktuk megtenni. Fordulónál a szokásos kis gyorsítás, helyezkedés meg is volt és tök jól sikerült kijönnöm a fordulóból. Viszont az nem esett jól, hogy váltás volt és aki vezetett egy erősebb iramot ment, mint korábban. Alapvetően nem lett volna ezzel gond, sőt kellett is volna, hogy az előttünk lévőkre zárkózhassunk csak sajnos pár száz méter után, olyan durván beállt az alkarom, hogy majdnem letettem a lapátot. Főleg a bal kezemmel volt probléma. Alig bírtam fogni a lapátot, így kisebb tempóval tudtam csak tovább menni. Természetesen így le is estem a többiekről, de próbáltam a körülményekhez képest valamennyire haladni. Utánam nagyon le voltak maradva, szóval az, hogy utolérnek nem fenyegetett. Szépen egyedül végig eveztem a táv hátralévő részét. Az utolsó 2,5 km-re kicsit javult a kezem és bár se előbbre, se hátrább nem tudtam kerülni próbáltam egy nagyobb tempót evezni, hogy legalább edzés értéke legyen. Végül a 7. helyen célba értem.

Nem tudom, hogy helyezésben mi lett volna, ha tudok maradni a srácokkal, de az biztos, hogy a végén egy jót meccseltünk volna.Tudjuk, hogy probléma van az alkarommal a korábbi fekvenyomó, erőemelő versenyekről is. Kezelés alatt van és remélem, hamarosan rendbe jön. Minden esetre gőzerővel készülök a sprint távra.

A hétvégén került megrendezésre a RAW Erőemelő Magyar Bajnokság Cegléden. 3 napon keresztül zajlott a verseny. Vasárnap volt a -83 kg és a -93 kg versenye, ugyebár én a -83-ba voltam benevezve. Nagyon vártam a versenyt, mert egyéni csúcsokat akartam volna felállítani és szerettem volna a "téli" alapozást az új csúcsaimmal lezárni. A verseny korán indult. 8 órától már kezdődött a mérlegelés. Úgy döntöttem, hogy 1,5 óra az út és inkább alszok egy jót a saját ágyamban és korán kelve reggel indulok a verseny helyszínére. Az alvásból végül szinte nem lett semmi. A tőlem kb. 7-800 méterre lévő szórakozóhelyen, olyan hangosan ment a buli, hogy nem tudtam aludni tőle. A 4 hónapos versenyfelkészülés egy éjszaka alatt tönkre ment.

Hajnalban erőteljesen azon gondolkodtam, hogy el se megyek, mert nincs értelme, de erre készültem és végül csak elmentem. 80,6-al le is mérlegeltem. Azt tudtam, hogy nagy csúcsok nem lesznek, de jól meg is kellett választani még a kezdő fogásokat is. Első fogás a guggolás, melyre nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mit sikerült volna kihozni magamból. Az akkori állapotomban még a kezdő 150 kg-om is csak 3. próbálkozásra sikerült. Megcsapott a versenyeből való kiesés szele, ami nagyon-nagyon nem esett volna jól. Kicsit meg is nyugodtam, hogy egy jó gyakorlatom lett. Fekvenyomásban a 130-as kezdőm nagyon könnyű volt még így is, de utána a 137,5 második próbálkozásra sem ment. Végül a felhúzás jött, ahol a 190-es kezdő után történt egy kis baki, mert a segítőm eltűnt a szólító kártyámmal és így nem tudtam a rendelkezésre álló 1 percen belül leadni a következő súlyt. Ilyenkor sikeres gyakorlat esetén automatikusan 2,5 kg emelés jön, így a 192,5 kg volt a második fogásom, mely sikere után viszont a 200 már nem jött fel. Összetettben 472,5 kg lett a teljesítményem. Kb. -66kg-os kategóriában csináltam ilyeneket régen.

A verseny legnépesebb mezőnyében 18 versenyzőből sikerül a 18. helyet elérnem. Végül is már azt is sikernek könyveltem el, hogy nem estem ki. Sajnos ezen a versenyen nem azt tudtam meg, hogy mi a maxom, hanem, hogy mik azok a súlyok melyeket álmomból felébresztve is tudok. Persze ezt is növelnem kell, bár egész versenyen a mérhetetlen koncentráció hiány volt a legrosszabb, mert izomzatilag nem terhelt meg ez a teljesítmény, de fejben egyszerűen nem voltam jelen.

20 év erőemelés után még mindig tudott újat mutatni nekem a sport. Bár ezt a tapasztalást szívesen kihagytam volna. Persze az alapozás ezzel így is lezárul és most a kajaké lesz a főszerep. Remélem ott kompenzálva lesz ez az erőemelős versenykezdés. 

A tegnapi nap folyamán került megrendezésre Tiszaújvárosban egy területi fekvenyomó-felhúzó verseny. Jövőhéten lesz az erőemelő magyar bajnokság melyen indulok, így ez egy jó edzőverseny volt nekem. Bár szívesen guggoltam is volna, de most ez kimaradt. Persze így utólag lehet jobb is volt, hisz eléggé elhúzódott így is a verseny. A lapozók első versenyen voltak és sokszor nem nagyon ment a lapozás. Egy verseny ritmusát a lapozók rendesen meghatározzák. 

Talán eddigi versenyzésem alatt ez volt az első versenyem, hogy inkább arra mentem, hogy visszafogjam magam. Semmiképpen sem akartam túl erőltetni, de végül talán még túlságosan is visszafogtam magam. Igazából itt a főként a versenyzés menetét gyakoroltam, hogy ugye vezény szavakra csinálni a gyakorlatok kivitelezését, hogy akkor csinálom a gyakorlatot amikor sorra kerülök... Nyomásban még kicsit engedtem is magam és 137,5 kg-ig fel is mentem, de húzásban a 190 tényleg nagyon visszafogott volt.

Természetesen a jövő hétvégi verseny a fő verseny és ott szeretném ezeket bőven túlszárnyalni. Ezen a versenyen versenyzői kategóriában indultam (tehetségkutató volt a másik) és a kategóriában csak abszolút értékelés volt. Ugyebár én voltam szerintem a kategóriában a legkönnyebb még így is, hogy 81 kg-mal mérlegeltem, ami nekem eddig a rekord versenyen. Külön értékelték a fekenyomást és a felhúzás, míg előbbiben második, utóbbiban negyedik helyen zártam.

Kíváncsian várom, hogy jövő hétvégén milyen súlyokat sikerül kihozni magamból.

Hosszú évek kihagyása után idén újra indultam fekvenyomó versenyen. Bár tavaly is tervben volt sajnos a kettő egymást követő betegség miatt kihagytam. Idén végre sikerült összehozni, bár formát tekintve tavaly még a betegség után is jobb formában voltam. (Mondjuk lehet csak az első után, mert a második az jobban kiütött.) A felkészülést idén egy vállsérülés is nehezítette. Kb. 1 hónappal a verseny előtt kezdtem óvatosan terhelni. Közben még súlycsoportot is váltottam, amivel sajnos még az erő nem jött, de ami késik az nem múlik.

80,82 kg-mal mérlegeltem. Hivatalosan még soha nem voltam ilyen nehéz. A versenyen egy 130 kg-os biztos súllyal akartam volna kezdeni, de történt egy olyan dolog, ami 20 éves pályafutásom alatt még sohasem. A súly kivételét követően nem kaptam meg a "Start!" vezényszót. Ugyebár a versenyen vezényszavakra történik a nyomás kivitelezése. A vezető bíró a "Start!" vezényszavára kezdhetjük leengedni a súlyt a mellkasunkra, később jön a "Press!" mikor már mozdulatlanul megállt a súly a mellkason és a vezényszóra indulhat a nyomás, illetve a gyakorlat végén az utolsó vezényszó a "Le!" akkor hangzik el, mikor megállítottuk fent mozdulatlanul a súlyt és visszatehetjük az állványra azt. Esetemben most az történt, hogy kivétel után nem volt teljesen nyújtva a könyököm és ezért nem kaptam meg a vezényszót. Bár én nyújtva éreztem és lelkesen tartottam a súlyt várva a vezényszót végül visszatettem és próbáltam újra felvenni a kiinduló pozíciót helyesen, de teljesen megzavart a dolog és így sikertelen lett az első kísérletem. Majd egy az egyben megismétlődött másodjára is ugyanez, de végül harmadjára csak sikerül egy érvényes nyomást bemutatnom. Így nem estem ki a versenyből, de nagyon nem tudtam beleszólni a dobogós helyek sorsába, mert maradtam 130-on és végül 4. helyen zártam a versenyt. 

Természetesen nem vagyok elégedett a teljesítményemmel, de soha nem gondoltam, hogy ilyen bakim valaha lesz. Kicsit berozsdásodtam. Vissza kell rázódnom és legközelebb már remélhetőleg zökkenőmentesebben tudok versenyezni. 

2003. március 5.-én Ráckevén volt éltem első fekvenyomó versenye. Kicsit kanyarodjunk még előrébb, hogy is jött ez az egész? Ugye én már 97 óta kajakoztam és 2000-től már konditeremben is ment a téli alapozás. Ekkor voltam olyan 44kg és 45kg volt a maxom fekvenyomásban életem első max felmérésén. 2003-ra már fel is mentem olyan 53kg környékére és erősödtem is sokat. Mi ekkor testnevelés órán a kondiban töltöttük a tesi órát. Itt egy darab több funkciós gépre kell gondolni, ahol a fekvenyomó része volt használható. Persze mi nem csináltunk különösebben órán semmit, de alibiből felraktunk 40 kilót a fekpadra és ha jött a tanár akkor valaki belenyomott egy párat. Ugye mi délután lementünk és rendesen edzettünk, de a tesi óráink nagy része így telt. Az akkori testnevelőm egyszer felvetette, hogy csinálni kéne egy házi versenyt. Én nagyon belelkesedtem és ezek után 2 hétig folyamatosan ostromoltam a tanárt, hogy mikor lesz a verseny, de csak mindig az volt a válasz, hogy valamikor később. Én ezt meguntam, hogy nekem kell egy időpont és elkezdtem keresni az interneten versenyek után. Hamarosan meg is találtam a Magyar Erőemelő Szövetség honlapját. 2002 decembere vagy már 2003 januárja lehetett ezt pontosan már nem tudom, de láttam, hogy 2003-ra szóló diákolimpiára már novemberben le volt zárva a nevezés. Én küldtem egy e-mailt a szövetségnek, hogy most találtam meg a honlapot, de nagyon szeretnénk indulni a versenyen és volna-e még lehetőség nevezni. Erre kaptam egy választ, hogy lehet, mert nagy az érdeklődés és kitolták a határidőt és még a magas jelentkező szám miatt elődöntőt is fognak rendezni Ráckevén. (Előtte kevés nevezés miatt nem kellett, de 2003-ban olyan sokan jelentkeztek, hogy még plusz kettő helyszínen rendeztek később elődöntőt a ráckevein kívül.) Belelkesedve gyorsan beneveztem magunkat a versenyre. Utólag szóltam az iskolának, hogy engedjenek már el a versenyre, meg, hogy adjanak igazolást, mert szerdai napon lesz az elődöntő.

Emlékszem, hogy kora reggel még sötétben indultunk vonattal Ráckevére. Vagyis a vonat Kiskunlacházáig vitt és onnan kicsit nehezen, de végül beértünk elsőként a verseny helyszínére. A verseny hangosítása nem volt a legjobb és egyszer megakadt a verseny. Szólítottak valakit nyomni, de nem ment senki. Én kicsit el voltam varázsolva kb. azt sem tudtam hol vagyok mikor a mellettem álló edző (akkor még nem tudtam, hogy a szegediek edzője) megkérdezte tőlem, hogy nem én jövök? Kérdeztem, hogy kit szólítottak, de ő mondta, hogy nem hallotta. Akkor rákérdeztem, hogy mennyi súly van fent. Mondta, hogy olyan 40 kiló környékén. Én meg legyintettem, hogy biztos nem én jövök, mert én 70 kilóval kezdek. Erre az edző versenyzője csuklyájának masszírozását abbahagyva leesett állal nézett rám. Amikor valóban én jöttem ugye bemondják, hogy: "A súly 70kg következik Földvári Csaba." Anyukám a nézőtéren ült és mesélte, hogy ment a suttogás, hogy ki jöhet ekkora súlyra. Majd elindultam a fekpadhoz. Ugye az 53 kg-omhoz már ez a mostani 178 centim is meg volt és ugye rövidnadrág pólóból kettő-kettő cérna lógott ki végtag gyanánt. Ment is a kicsit visszafojtott nevetés, hogy mit akarok. Majd miután játszi könnyedséggel kinyomtam jött a döbbent csend. Kicsit meg is zavart, hogy utána bámultak. Második fogásra 80 kg-ra mentem, ami elsőre nem sikerült, de harmadikra összekaptam magam és simán megnyomtam. Érdekesség, hogy a versenyen a legnagyobb nyomás egy 123 kilós sráctól volt 90 kg. Csakhogy kontextusba helyezzük a dolgokat.

Rá egy évre mikor Szegeden volt a diákolimpai döntő az ottani gimnázium folyosóján nézelődve találtam egy falat egy felirattal, hogy: "Akikre büszkék vagyunk!" Fotók voltak kitéve és, hogy kire miért büszkék. Ekkor akadtam rá a 2003-as elődöntő súlycsoportom második helyezettjére, akit azon a versenyen 10 kilóval vertem. Kiderült, hogy többszörös diákolimpai bajnok volt. A 2003-as döntőn csak súlycsoportot váltva sikerült ez neki elkerülve engem.

A 20 év alatt rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Voltam válogatott, voltam világ bajnokságon, voltam európa bajnokságon, fekvenyomásban egy időben a súlycsoportomban vezettem az országos ranglistát, országos csúcskísérleteim voltak, volt amiben sikerült is (felhúzásban). Nehéz lenne kiemelni igazából, hogy mi volt a legszebb, mert maga ez az egész út szép volt. Persze az első verseny mindig különleges marad és remélem 20 év múlva masters éveimben versenyezve még több élménnyel gazdagodom.

Így Karácsony után mérlegre álltam és 79 kg-ot mutatott a mérleg. Ekkor eszembe jutott, hogy még anno 98-ban készült egy fotó rólam 44 kg-osan, már sportosan! Sportosan, hisz már 3 éve sportoltam és látszott is valami. Ezzel a képpel csináltam egy összehasonlítást 2015-ben, amikor 69 kg voltam és most hozzádobtam a mostani formát. Igaz most ez a 79 még nem a legjobb forma ünnepek után, de a számok azt mutatják, hogy átlagban évente olyan 1,4 kg-ot híztam 98 óta Természetesen ez nem így zajlott le, de jól hangzik. Persze a jövő évben az lehet cél, hogy ez a 79-80 kg egy jobb formában jelenjen meg rajtam. Erősebb, gyorsabb és állóképesebb legyek. 

A múlthéten volt szerencsém részt venni Rogotinban, Horvátországban egy egyhetes edzőtáborba. Még kajakos pályafutásom alatt ilyenben nem volt részem. Még 25 év után is tud újat mutatni nekem ez a sport: novemberben egy szál rövidnadrágban evezhettem. Szerencsére nagyon jó időt sikerült kifognunk. Volt, hogy teljesen tükör vizünk volt. A körülményekre nem lehetett panasz. Átlagosan napi 30 km környékén eveztem, összesen 218 km-t sikerült. Sajnos az utolsó napon csak délelőtt tudtunk evezni egyet, mert utána elromlott az idő. 

Rogotin

Az utolsó előtti nap reggelén jött egy holtpontom és nagyon nem éreztem magam jól a hajóban sem eleinte, de az evezés végére már ez elmúlt. Igazából az órám szerint ekkor voltam a legkipihentebb. Általában 40-50 között volt a max. Body Battery-m. Aznap viszont 100%-al ébredtem. (A Body Battery a pulzusszám-változás, a stressz-szint, az alvás minősége és a tevékenységadatok alapján állapítja meg a Body Battery általános szintjét. Az autók üzemanyagmérőjéhez hasonlóan jelzi az elérhető energiatartalék mértékét. A Body Battery szint skálája 0 és 100 között mozog – 0-25-ig alacsony, 26-50-ig közepes, 51-75-ig magas, 76-100-ig pedig nagyon magas energiatartalékról beszélünk.) 

Az öböl (indulási helyszín)

Összességében nagyon jó volt és nagyon élveztem a tábort. Nagyon szép helyeken jártam és nagyon jól kikapcsolódtam közben. Készült egy-két videó is és ha lesz időm akkor összevágok egy kis videót belőle, hogy ti is láthassátok merre jártam. Ezzel a táborral voltaképpen lezárult az idei év evezős szezonja. Mondjuk ma még volt egy kis időm és le tudtam még menni evezni itthon egyet. Kihasználtam, hogy még magasan van a víz és még itt sincs olyan nagyon hideg. Nagyon jól esett az evezés. Örvényre eveztem le, de sokkal jobban ment, mint bármikor. A jövőben viszont a téli alapozásé lesz a hangsúly. Remélem ezt a lendületet, amit most kaptam sikerül átvinnem a kajak ergométerre is és egy jó téli alapozás lesz belőle. A terv, hogy sok erőt is szerezzek, plusz egy pár kiló izmot építsek magamra és remélhetőleg jövőre sikerül erőemelésben is versenyeznem. Jövőre ugyanis 20 éve lesz annak, hogy erőemeléssel is foglalkozom és bízom benne, hogy jövőre nem lesz akadálya a visszatérésnek a versenyzéshez.

A napokban zajlott a felnőtt magyar bajnokság kajakban. A masters ob után csalódott voltam, hogy nem sikerült ismét jó pályát mennem. Kisebb lazítást követően újra belevágtam a felkészülésbe a felnőtt magyarra. Csapathajók is szóba kerültek és ez nekem még több motivációt adott. Napi kettő edzést is lenyomtam, sőt volt amikor 3 is sikerült. Kis futással és kis kondival is kiegészítettem a felkészülést. Egyre jobb formába kerültem. Szerintem még a formába hozás is jól sikerült. Azután jött a verseny.

Végül csak egy számot indultam: kajak egyes 200 méteren álltam rajthoz. A célom az lett volna most is, mint általában, hogy menjek egy jó pályát. Nagyon rossz pályát sikerült teljesítenem. Rosszabb volt a masters ob-hoz képest is. Amennyivel rosszabb voltam, annyival kellett volna jobban mennem. Kerestem a választ, ami a mai napig sincs meg: Miért nem tudok menni versenyen legalább 100%-ot? Erőemelésben, fekvenyomásban egy versenyen általában 100-105%-ot hozok ki magamból. Például amikor 205 kg-ot húztam fel előtte edzésen 190 volt a legtöbb, amibe tudtam 1 ismétlést húzni. Nem jöttem még rá, hogy kajakban miért nem tudom ezt kihozni magamból. 

"Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél." - mondhatnám, de ez szerintem egy vesztes duma. Persze jó volt az edzés és élveztem. Volt, hogy reggel 6-kor már lent voltam vízen evezni és volt, hogy este a naplementében szálltam ki edzés végén. Volt, hogy reggel futni mentem délután eveztem és utána még kondiztam egyet. Volt, hogy délután kettő kajakedzést lenyomtam egymás után. Néztem a statisztikában az edzés terhelésemnél szépen ment felfelé az optimális tartomány. Minden azt jelezte, hogy jobb a formám és még sem tudtam még a korábbi versenyeredményemet sem elérni. Kicsit becsapva érzem magam. 

Most kicsit rápihenek erre az egészre és majd meglátjuk, hogy mit hoz majd a jövő.

Még adós vagyok nektek Masters Magyar Bajnokság versenybeszámolójával. Július 17-én vasárnap került megrendezésre Szolnokon. Idén is csak kajak egyes 200-es távon indultam. Bár kifejezetten edzettem reggel, hogy jobban menjen az előfutam, mert valahogy reggel amikor van az előfutam még nem vagyok igazán jó formában. Na idén ez még rosszabb volt, mint szokott lenni. Egyszerűen nem voltam ott sem testben, sem fejben igazán. A rajtgépből folyamatosan csúsztam ki hátrafelé pici szembe szél miatt és el is rontottam emiatt a rajtomat. Persze nem kellett volna ennek olyan nagy feneket kerítenem, de ez így jött ki. Mellőlem indult a tavalyi győztes, így a terv az is lett volna, hogy tartom vele a lépést és akkor tuti továbbjutok. Annyira nem is sikerült tartani a lépést, ahogy én azt gondoltam, de túlzottan nem is maradtam le (2,3 másodpercre) és inkább az volt a meglepetés, hogy így is csak 5. lettem a futamomban. Nagyon besűrűsödött a mezőny, de bíztam benne, hogy az én előfutamom volt a jobb így jobbik idővel én jutottam döntőbe. Így is lett.

A döntő egy bő 1,5 órára jött is, ahol már kicsit koncentráltabb voltam és a rajtom is egész jól sikerült. Még az elején partiba voltam még a dobogóért folyó küzdelemben is, de az utolsó 50-re nagyon elfogytam és végül 8.-ként értem célba. Duplán nem örültem neki, mert ennyire nem szoktam mostanában a végén elfogyni és sokkal több volt bennem szerintem, mint ami kijött ott belőlem. A másik, hogy szerettem volna minimum egy 40-es időt menni vagy még inkább alá csúszni, ami szintén nem jött össze, mert végül 41,5 lett. Tavaly ezzel az idővel 4. lettem volna és a  tavalyi döntő 11 másodpercen belül ért be, idén már csak 4,5-re szűkült, szóval jelentősen erősödött a mezőny.

Konklúzió: Sokkal keményebben kell edzeni! (Ez megy is azóta.;) )

Első körben az elmúlt időszakról mesélnék nektek hisz el voltam tűnve. Ugye azért ez a vírus helyzet sok mindent megkavart. Az idei évben januárban kezdtem neki a fekvenyomó ob-ra a felkészülést. Jól is ment míg jött az első kovid. Ezt még hamar és enyhén átvészeltem és folytattam a felkészülést bár kisebb céllal, ami úgy nézett ki, hogy még így is meg lehet és erre februárban közepe felé jött a második kovid. Na ez rendesen hazavágott és emiatt muszáj volt végleg elengednem az ob-t. Olyan szinten megviselt, hogy március végén szálltam vízre km-t gyűjteni, de csak nagyon óvatosan. Most a fő csapást a kajak adja, de mivel jött ez a verseny is és a kajakozáshoz sem árt, így hajnalban eljártam egy párszor futni.

Ez sem egy megszokott versenynap lett, hisz a Decatlon tavi napokon sárkány hajó kormányzásba is be kellett segítenem. 9 óra tájt el is indultam itthonról a sportcsarnokhoz, ahol a verseny központja volt, hogy beszerezzek egy dugókát, mert sajátom nincs. Ez egy kis csippel ellátott kis eszköz, amellyel nyomon lehet követni, hogy milyen idővel és megfelelő sorrendben fogtam-e meg a pontokat. Kicsit nehezen sikerült, de ahogy meglett már tekertem is a kajakházba bepakolni a sárkányhajóba és átevezni a rendezvény helyszínére a Morotva kerékpáros pihenőhöz. Innen nem sokkal vissza is mentem a verseny központba a sportcsarnok mellé, mert 10:50-kor már futamom volt. Sikeresen teljesítettem a pályát, bár hagytam benne azért. Gyorsan rákukkantottam az akkori eredmény bár még sokan voltak a pályán és 2. helyen álltam még akkor. Utólag visszanévze 3. helyen zártam a délelőtti futamomat. 

Délelőtti futam térkép:

Délelőtti futásom térképe:

Délelőtti futás time laps video:

A futam után tekertem vissza a Decatlon tavi napokra és ment a sárkányoztatás. Néhány fordulót elkormányoztam jól megégtem a napon, majd újra vissza a sportcsarnokhoz, mert 15:56-kor indult a délutáni futamom. Ebbe is hagytam sajnos bőven, de 2. helyen sikerült zárni ezt a futamot és végül összetettben egy 3. helyen sikerült zárnom a versenyt.

Déluti futás térkép:

Délutáni futásom térképe:

Délutáni futás videó:

Összességében annyira nem vagyok ezzel a teljesítményemmel megelégedve, mert sokkal több volt bennem. Határozatlanul futottam rá a pontokra pedig elsőre is jól lőttem be, de valamiért túlbiztosítva folyamatosan ellenőriztem magam. A futásban is sokkal több volt bennem, mint ahogy futottam. Na majd legközelebb ezeket a hibáimat kijavítom. Most koncentrálok a következő versenyre, ami előreláthatólag a kajak masters ob lesz.

...és hogy teljes legyen a nap: eredményhirdetés után visszamentem bepakoltunk a sárkányhajóba visszaeveztünk, kipakoltunk és olyan fél 7-7 tájt haza is értem. Hosszú nap volt.

Tegnap volt 10 éve, hogy elindítottam a blogomat. Nálam ugye adott volt a sportolás, mint téma. 1995-ben kezdtem sportpályafutásomat a karatéval melyet 97-ben kajakra váltottam. Saját zsebpénzemből fizettem a tagdíjakat és a váltás legfőbb oka az volt, hogy míg a karate 500 Ft volt havonta a kajak csak 200. Testvérem csábított le, hogy menjek inkább kajakozni (akkoriban ő is kajakozott). Bár zökkenőmentesen nem indult, hisz úszni nem tudtam. Vagyis ez teljesen nem igaz, mert jártam úszótanfolyamra előtte, ahol a mellúszást megtanultam a víz alatt. Igen, mert mindent ott csináltunk és csak az utolsó foglalkozáson mondták először, hogy emeljük ki a fejünket és vegyünk levegőt is. Ez annyira nem sikerült, de persze a későbbiekben ezt is megtanultam. Visszatérve a kajakozásra így ennek fényében nem nagyon engedtek le kajakban. Hónapokig csak a motorosban voltam "orrnehezék" a magam kb. 30 kilójával illetve néha túra kenuban lemehettem evezni is. Nyár közepe vége felé már kajakba is ülhettem és talán augusztus végén szeptember elején el is indultam az első kajak versenyemen. 

Kajakos pályafutásom alatt "kigyúrtam" magam olyan 53 kiló környékére és mindig azt mondták, hogy testsúlyomhoz képest erős vagyok. Persze kajakban nincs súlycsoport, így hátrányom volt a többiekkel szemben. A 2000-es évek elején testnevelés órán sokat voltunk a kondiban, ami kimerült kb. egy többfunkciós gépben, ahol a fekpad részére feltettük a 10 kg-os rúdra a két legnagyobb tárcsát 15 kg-osakat és így fent volt 40 kg. Ez igazából csak alibiből volt fent és ha jött a tanár akkor valamelyikünk belenyomott párat, mintha nagyon edzenénk. Természetesen délután lejártunk és rendesen edzettünk, de innen indult az ötlet az erőemelés irányába. A tanár egyszer felvetette, hogy kéne csinálni egy házi fekvenyomó versenyt. Ezen én nagyon belelkesedtem és bár a házi verseny nem valósult meg én a neten elkezdtem kutakodni és rátaláltam a Magyar Erőemelő Szövetség akkori honlapjára. Ez 2002 decembere felé lehetett és láttam következő évi diákolimpia versenykiírását és bár novemberben lejárt a nevezési határidő, de szerencsénkre a nagy érdeklődésre való tekintettel kitolták azt, így tudtam még rá nevezni. Abban az évben több, mint 50%-al több volt a nevező a korábbi évekhez képest. Volt valami a levegőben. 2003 februárjában már a fekvenyomó elődöntővel meg is kezdtem az erőemelői pályafutásomat. Emlékszem, hogy mindent a netről tanultam meg. Bemagoltam a szabálykönyvet és szövetség honlapján lévő oktató videókból próbáltam ellesni, hogy hogy is kéne ezt jól csinálni. Persze a mai tudásommal vissza tudnék menni oda ahonnan indultam... Erőemelői pályafutásom alatt majdhogynem teljesen egyedül edzettem. 2004-ben leigazoltam Tiszaújvárosba a TIFIT-be, ahol "rám erőltették" az erőemelést. Alapvetően én csak fekvenyomó akartam lenni, de ott azt mondták, hogy olyan nincs. A felhúzás miatt meg nagyon megtetszett, mert az egész jól ment és kettőször sikerült is országos csúcsot húznom a későbbiekben. A blogom is a 2011-es soroksári erőemelő ob és az első országos felhúzó csúcsom történetével indult. Versenybeszámoló, az első országos csúcsom - Ha kitartó vagy, sok mindent elérhetsz! (blog.hu)

A 2003-as diákolimpia döntője után újságcikk is jelent meg rólunk. A 2007-es erőemelő világ bajnoki részvételem környékén az egyik helyi televízió is megkeresett, majd ezt követően rendszeres versenybeszámolókat tartottam ott. Később a közösségi médiában is elkezdtem ezt folytatni. Az akkor még inkább iwiw korszakban a hírfolyamban írtam versenybeszámolókat, mert voltak akik ott csak azért jelöltek ismerősnek, hogy halljanak felőlem. (Kicsit másabb volt akkoriban ez a közösségi média világa, mint manapság) 2011-ben meg több olyan emberrel is találkoztam, akik blogoltak és innen jött az ötlet, hogy én is ebbe kezdem el írni a beszámolóimat, mert így csak a linket osztom meg más közösségi felületen és akit érdekel az itt el is tudja olvasni az írásomat. Persze nem csak versenybeszámolókat írtam, bár régen évente sokkal több versenyen indultam és így több bejegyzés is született erről, de egy-kettő edzés történetét is megírtam vagy egy-két motivációs gondolatot is megosztottam itt veletek. Indítottam egy Youtube csatornát is (KissCsovi - YouTube), Instagram oldalt is (Földvári Csaba (@kisscsovi) • Instagram-fényképek és -videók), hozzá egy Facebook sportolói oldalt is (Földvári Csaba | Facebook) és idén a TikTok profilt is (Földvári Csaba381 (@kisscsovi) TikTok | Nézd meg Földvári Csaba381 legújabb TikTok videóit), hogy színesebbé tegyem ezeket.

Igaz mostanában nem sok dolog került fel ezekre. Tavaly volt eddigi pályafutásom alatt a legnagyobb leállás. Szinte sport nélkül vagy nagyon kevéssel telt az év. Év végén és ennek az év elején viszont egy teljes leállás következett. Márciusban kezdtem újra mozogni kicsit saját testsúlyos edzéssel és futással. Akkor gondoltam is, hogy közlöm ezt irányotokba is, hogy a ilyen leállás után, hogy megy a vissza zökkenés, de ez elmaradt. Nem is nagyon éreztem valahogy az egészet. Májusban már eveztem is, de nem nagyon sikerült ott se visszazökkennem. Júliusban voltam masters ob-n, melyet bár a többi média felületen videókban megosztottam, de itt nem. Pedig pályafutásomban először sikerült egyesben döntőznöm 200 méteren, de a rossz formámhoz képest a döntőben még rosszabb formát hoztam és így valahogy annyira nem örültem neki. Egy helyezéssel végezhettem volna reálisan előrébb, de nem a helyezés zavart, mert így utólag nézve az 5. hely nem rossz, hanem, hogy nem mentem egy maximális pályát. 

 TikTok linkek a versenyről:

Előfutam:Földvári Csaba381 (@kisscsovi) TikTok | Nézd meg Földvári Csaba381 legújabb TikTok videóit

Döntő:Földvári Csaba381 (@kisscsovi) TikTok | Nézd meg Földvári Csaba381 legújabb TikTok videóit

Talán most jutottam el oda edzéseket tekintve, hogy kicsit újra a régi lángot érzem magamban, vagy legalábbis parázslik. Még mindig érzek magamban pluszt, amit még szeretnék felszínre hozni. Ehhez kell a versenyzés, mert bár nem az eredmény a legfontosabb, de így van mihez tartani magam és így ösztönzőleg hat az emberre. Most az alapozás megy, visszaszokás a súlyzókhoz. Szeretnék erőben és állóképességben is fejlődni. Lassan a futást is vissza szeretném építeni a mindennapokba, ha már az evezés lassan kiesik. Remélem jövőre úgy alakul az anyagi helyzet is, hogy erőemelésbe is vissza tudjak térni a versenyzéshez. Minden esetre most egy új alapot szeretnék felépíteni.

 Délelőtti pálya

Délutáni pálya

Gps képe a délutáni futamról

Eredménylista

A napokban olvastam, hogy valamelyik teniszező lenyilatkozta mennyire utálja a teniszt és csak a pénzért csinálja és ha keresett volna már annyit amennyit ő gondolt magának, akkor már rég abbahagyta volna. Még így is a világranglistán, ha jól emlékszem a 42. helyen áll. Annak idején igaz én csak a szerényebb 71. helyet értem el, de én 0 azaz semmi pénzből. Mármint én fizettem érte. Akkor meg így nézve mínuszból. :)

Persze bánt, hogy akkor 170-et is nyomtam a saját ruhámban, de nem tudtam ezt versenyen bizonyítani. Még a 160,5-es országos csúcskísérletem se sikerült. Balaton kupán volt a válogató az EB-re és fekvenyomó ruha nélkül egy bombabiztos 120 kg-on kezdtem és utána 160,5-re mentem ruhában. Sajnos a nagy meleg és a sok pihenő 2 nyomás között megtette a negatív hatását rám. Ha jól emlékszem 17-en voltunk egy csoportba és úgy kb. 17 percet lehet is számolni a nyomások között. Akkor volt egy szabály, hogy 20 versenyző is lehet egy csoportba és ez nekem nem kedvezett.

A legnagyobb problémám akkoriban az volt, hogy nem volt edzésen segítőm. Sokszor nem is tudtam nyomni ruhába. Ruhát is magam vettem fel, ami nem a legjobb ugye. Ezt alapvetően más szokta feladni az emberre, mert úgy könnyebb és jobban feljön és biztosabban a helyén van. Nekem meg egy Katanám volt, ami meg kifejezetten kényes volt erre és edzésen is vagy ment a súly vagy nem. Vagy sikerült jól felvennem vagy nem, de 170kg is kiment benne, ha jól volt rajtam.

Szerencsémre az EB csapatba akkor bekerültem és én próbáltam a lehető legjobban készülni a versenyre, bár segítőim így se nagyon akadtak és maradt a bizonytalan a saját ruhás nyomásom. 2 héttel az EB előtt volt egy válogatott edzés, ahol én pont a legfáradtabban formámban érkeztem és akkor adtak nekem egy ruhát, ami semmit nem segített és a 140 se tudtam akkor abban megnyomni. A lényeg, hogy én az EB-n úgy szerettem volna nyomni, hogy ruha nélkül egy atombiztos 115 kg-on bebiztosítom magam, hogy versenybe maradjak és utána a ruhámban egy 160 majd 170 kg-ot teljesítek. Amúgy életem legjobb formájában voltam és szerintem 170 fölött is ment volna akkor. Az utolsó 2 hétben nagyon jól sikerült a töltésem. Nagyon odafigyeltem az étkezésemre és nem is sajnáltam a legjobb minőségi ételekre a pénzt. A versenyen viszont 115-re rám adták a korábban említett ruhát, hogy még se sima pólóba nyomjak. Végül nem vettük át az enyémet, de 15 kilós ugrásokkal 130 majd 145-re mentem, amiket simán megnyomtam. Még a 150 is reális lett volna, ha nem így épül fel a lépcső, mert 10 kilónál többet nem szoktam emelni. Kár, hogy nem adták rám a sajátomat a kezdő után. Kíváncsi lettem volna pedig rá, hogy ment volna abban a nyomás és mennyi lett volna a vége.

Azért annak örülök, hogy így is egy 4. helyen végezve annyi pontot hoztam a csapatnak, hogy az 5. helyen végezzen. Én pluszban örültem volna, ha egy országos csúccsal térek haza, de fekvenyomásban még azóta is várat magára ez a dolog. 

Itt nézhetitek meg az akkori világranglista állását:

https://legykitarto.blog.hu/2020/02/28/a_fekvenyomo_vilag_ranglista_71_helye

Itt meg megnézhetitek a nyomásaimat:

Hétvégén Szolnokon vettem részt a masters ob-n. Itt a sprint távok voltak terítéken. Szombaton 500 méterekkel kezdődtek a megmérettetések. Egyesben is rajthoz álltam idén. A rajtot elég jól el is sikerült kapnom és a táv feléig még úgy ahogy sikerült mennem is a mezőnnyel, de utána már teljesen teljesen elfogytam és az utolsó 200 méteren már alig bírtam evezni. Végül csak 6.-ként sikerült beérnem az előfutamon, így nem jutottam tovább a döntőbe (az első 3 jutott be). Majd jött a páros, ahol a tavalyihoz képest egy jó pályát sikerült futnunk és egyéni időrekordot is mentünk az előfutamban, de sajnos nem sikerült továbbjutnunk.

Vasárnap a 200 méterek kerültek sorra. Ugyebár hozzám ez áll közelebb, de itt sem kezdődött jól, hisz egyesben csak a 7. helyen futottam be az előfutamban. Sajnos ez is hosszú volt és a végét nem bírtam, bár menet közben is csak a 4. (nem továbbjutó) helyen eveztem. Minden reményem a 200 párosban volt, hogy döntőbe jussak. Egy nagyon jó pályát menve egy bő fél másodperccel lemaradva a továbbjutó 3.-tól végül az 5. helyen zártuk az előfutamunkat.

Idén végetért számom a verseny szezon. Jövőre már nem a szabadidős kategóriában indulok, hisz bekerülök a mastersek közé. Annyi vigasztal a jövőre tekintve, hogy ezekkel az időkkel a masters kategóriában mindenhol döntőztem volna. Azért mindenképpen azon leszek, hogy javítsak rajtuk.

A hétvégén Békésszentandrásra látogattam el a Simon Fiala Emlékversenyre. A két napos versenyből csak a szombati napon álltam rajthoz 200 méteren. Kifejezetten nem volt tervben ez a verseny, de pont kapóra jött egy kis gyakorlásra a 2 hét múlva esedékes Szabadidős OB-ra. Kis verseny szituáció gyakorlásra és edzésnek kiváló volt. Még nem nagyon érzem magam formában és csak bízom benne, hogy ez még jobb lesz. Itt is külön szabadidős kategóriában indultam, ami csak azért volt kicsit rossz most, hogy mindössze 3-an álltunk rajthoz. Jobb lett volna több pályát menni, bár itt a verseny lebonyolítása a nagyobb létszámnál hozott olyan helyzetet is, hogy volt aki beért a célba és mire visszaért a rajthoz már ment is a következő futama. Ezt valószínűleg nem is bírtam volna, ha ilyen kevés pihenőm lett volna. Minden esetre itt egy lapra kellett feltennem mindent.

Alapból kis csúszással indult a futamunk, de igazából ez engem nem zavart, mert én végig melegítettem. Testiekben szerintem a pillanatnyi állapotomhoz képest teljesen jól voltam, de fejben kis tompaságot éreztem, amin szerintem még kell javítanom és akkor még jobb lehetek magamhoz képest. A pálya szeles volt és itt nem volt rajtgép sem, amiből jöhetett egy kis bakim. Én előrébb álltam a többiekhez képes és míg őket előre hívtak engem meg hátra és közben jött is a rajt vezényszó. Mondjuk én azon voltam, hogy bármikor jöhet a rajt és ez engem annyira nem zavart különösebben és a vezényszóra meg is indultam. Ezt leszámítva még szerintem ezen van mit fejlődnöm. A táv közben a tervek szerint mentem, de a végére kicsit bekötöttem. Láttam a perifériámból, hogy az egyik ellenfelem jön velem és míg ő bírta a végét én meg nem sikerült előttem beérnie. Szoros befutás volt, még az eredményhirdetéskor is meglepődött a srác, hogy a dobogó második fokához álltam, mert ő azt hitte én nyertem. 

Mindent összevetve jó kis verseny volt. Jól kihajtottam magam és látom, hogy mikre kell még figyelnem, hogy jobb időt érhessek el, mert most a partról 40 másodperc alatt mérték az időmet. Ezt jó lenne elérnem hivatalos időméréssel is. 

 Ugyebár a képet nem én készítettem. Külön köszönet Keserű Mártonnak a fotóért!

Már rég nem volt bejegyzésem. Sokan érdeklődtetek személyesen és neten is illetve látom a statisztikában, hogy így is volt látogatottsága a blogomnak annak ellenére, hogy nem volt már hónapok óta új írásom. Ezért próbálok időt szakítani, hogy kicsit sűrűbben legyen mit olvasnotok. Mostanában elég kevés időm van, de az edzések nem maradtak el. Reggeli edzésekre váltottam, mert akkor már nap elején letudom az edzést és így nem marad el a sok teendő miatt. Erőemelésben idén úgy néz ki, hogy nem nagyon fogok indulni és a kajakra próbálok jobban fókuszálni. Kajakban el is kezdődött a versenyszezon.

Idén az első versenyem a maraton OB volt Győrben, melyet most hétvégén rendeztek meg. A hétvégén csak egyesben álltam rajthoz a szokásos 10 km-es távon. Már kedden láttam, hogy szélről indulok 1-es rajtszámmal így gondoltam lehetőségem lesz egy jó rajtra és szerdán próbálgattam is a rajtokat. Annyira rosszul ment, hogy már kezdtem letenni róla, hogy sikerülhet egy jó rajt, de a versenyen úgy álltam oda, hogy megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni magamból. Ez olyan jól sikerült, hogy életem legjobb maratoni rajtját sikerült produkálnom. Mellettem a 2-es rajtszámmal lévő versenytárs is jól eljött a rajtban így egyből lecsúsztam neki oldalvízre és együtt mentünk az élen mikor a fő mezőny is mellénk ért. Teljesen zökkenőmentesen beült az elsőnek oldalvízre én meg maradtam neki oldalvízen, szóval második vízen mentem, de teljesen jó lett volna az nekem. Egy kis idő után viszont valamiért visszacsúszott a srác oldalvízről és én ott maradtam 2 víz között az elsőnek. Próbáltam felmenni oldalvízre, de ott jött egy nagy fal. Próbáltam hosszú vízre visszacsúszni kicsit megpihenni, de végül csak áthúzták alattam a vizet és kicsit minta csak külső szemlélőként lettem volna ott simán elment mellettem a főmezőny. Itt kellett volna megpróbálni valami jó vizet elcsípni, de ezt elszalasztottam. Után jött kb. 5-6 km szenvedés részemről. Folyamatosan köhögtem és nem éreztem túl jól magam. Szerencsére a végére ez elmúlt és magamhoz tértem, de már nem tudtam utolérni senkit. Végül 10. helyen értem célba. Ez életem eddigi legjobb helyezése maraton egyesben. 

Kár, hogy volt az a hosszú holtpontom, de örülök, hogy nem álltam ki, mert közben már ez járt a fejemben. Örültem a rajtomnak, hogy végre sikerült és végre a top 10-be is sikerült bekerülnöm. Ugyebár nekem nem a maraton a távom és készülök is a sprintre. Idén úgy versenyzek, hogy nincs kitűzött cél, de törekszem a legjobb formámba kerülni.

Múlthéten rendezték a Felnőtt Gyorsasági Magyar Bajnokságot Szolnokon, ahol a pénteki napon kerültek megrendezésre a 200 méteres futamok. Egyesben én is rajthoz álltam. Lehet, hogy túl korán volt még nekem a futam (8:34-kor volt), de fejben valahogy nagyon nem tudtam magam összeszedni igazán. Az első rajtunkat vissza is hívták korai rajtolásért és az egész mezőnyt figyelmeztették. Ugyebár, aki a következőt elrontja azt kizárják a versenyből. Lehet ez is hozzájárult, hogy másodikra még kevésbé mertem belenyúlni a rajtba (nem mintha az elsőbe belenyúltam volna). Annyira, hogy szerintem életem egyik, ha nem a legrosszabb rajtját sikerült produkálnom. Ezzel meg is pecsételtem a versenyemet. Még az elején próbáltam kicsit kapaszkodni, de az utolsó 50-en már kis is engedtem. 

Nem is az volt a legrosszabb, hogy így utolsóként futottam be, mert még az se zavart volna. Nem mentem magamhoz képest egy jó pályát. Most jobb formában voltam szerintem, mint a szabadidős ob-n. Most 40 alá be kellett volna vinnem ezt a pályát. Nem jött ki belőlem és ez volt számomra a legrosszabb. A jövőben a rajtolásra extra nagy figyelmet kell fordítanom. 

Idén is a hagyományokhoz híven Szolnokon került megrendezésre a 21-22-ei hétvégén szabadidős, masters ob. Ugyebár én még koromnál fogva a szabadidős kategóriában versenyzek még 2 évig. A megszokottak szerint szombaton az 500 méterek, míg vasárnap a 200 méterek voltak terítéken.

Szombaton két számban voltam érdekelt. Elsőnek egy párossal nyitottam a napot, ami nem úgy ment, mint azt korábban elterveztük. A célkitűzésünk az lett volna, hogy menjünk egy olyan ritmusos, jó pályát, mint amit itthon is sikerült mennünk. Már a rajtól kezdődtek a problémák, szétesések. Sajnos ez nem volt elég a továbbjutásra. Kérdés, hogy ha úgy megyünk, mint itthon akkor mire lett volna elég. A következő megmérettetés egy fiú négyessel következett, ahonnan az előfutamból sikeresen továbbjutottunk a döntőbe, ahol a 9. helyen értünk célba.

Vasárnap a 200 méterekkel folytattuk, ahol egyessel kezdtem a napot. Előfutamban menet közben azt éreztem, hogy szinte végig a 4. továbbjutó helyen megyek és csak egy támadást kell visszavernem, hogy így is maradjon. Ez sikerült is, de kiderült, hogy egy valakit nem láttam és így is csak 5.-ként futottam be, de szerencsés módon jobbik 5. idővel továbbjutottam. A középfutamra már nem akartam ilyen meglepetést és lehet ennek köszönhetően túlságosan rágörcsöltem. Rövideket is húztam meg valahogy nem is éreztem az egészet. Ennek az lett a vége, hogy nem sikerült döntőbe jutnom. Fiú négyesünk se jutott be a döntőbe, így a nap végén a mix négyessel lehetett javítani a szereplésemen. Vagyis igazából ezt csak elveszíteni tudtuk volna, hisz a mi csapatunkban volt a két legjobb szabadidős lány. A futam alatt le is sérültem, de szerencsére nem estem ki a ritmusból. Kicsit szorosra sikerült a befutónk, de a mi egységünk jött ki győztesen. 

Többet kell edzeni és nyugodtabban kell versenyeznem. Első körben viszont a sérülést kell kipihennem, ami egész jól megy. 

Jövőhétvégén kerül megrendezésre a kajak szabadidős, masters OB. Itt sprint távok lesznek a porondon. Konkrétan 500 és 200 méteren mérhetjük össze tudásunkat. Még pontosan nem tudom, hogy mit indulok, de a 200 méter egyes számban szeretnék rajthoz állni. Ennek köszönhetően a már régebben is megszokott verseny előtti 5x200 méteres edzést a mai napon csináltam meg, hogy felmérjem, hogy is állok. Egyéni legjobb időket mértem magamnak, mert még hátszélben sem mértem soha 37 másodpercet magamnak. Most mind az 5-öt sikerült 37 másodperc alatt megcsinálnom. Persze versenyen kellene egy hasonló időt produkálni hátszél nélkül, vagy akár szembe szélben. :)

Minden esetre még van min javítani a rajton még lehet csiszolni ill. a végét is lehetne még jobban megcsinálni. A versenyen mindenképpen szeretnék jó pályákat menni. Azzal az érzéssel szeretnék kiszállni, hogy jól kihajtottam magam és 40 másodperc alá szeretnék bemenni, mert még ez eddig nem sikerült.

Ebben is maradt még:

Az idei évben Abádszalókon került megrendezésre vasárnap a Tisza-tó kupa tájfutó verseny. Nekem nem is nagyon volt eszemben a dolog és péntek este kaptam a hívást, hogy még van hely és ha van kedvem akkor indulhatok. Szerencsére szombaton sikerült megcsinálnom a munkát, amit még meg kellett csinálnom így szombat este vissza is jeleztem, hogy tudok menni. Eddig az összes Tisza-tó kupámra felkészülés nélkül mentem. Idén se futottam egy métert sem a versenyig.

A szokásokhoz híven volt egy délelőtti és egy délutáni futam. A délelőtti futamnál majdnem délben indultam. Eleinte egy gyenge közepes tempóval indultam neki a futásnak. Szépen mentem pontról pontra. Tájékozódásom hibátlan volt. Egyből megtaláltam a pontokat és a végén már kicsit fokoztam is a tempómat. Légvonalban 2,8 km volt a táv (19 ponttal), ami ugyebár nem kivitelezhető, hogy csak ennyit fussunk. Nem éreztem magam fáradtnak sem és szépen haladtam végig. A célba éréskor ért a hideg zuhany, miszerint kiderült, hogy kihagytam egy pontot. Első alkalommal találkoztam olyannal, hogy volt egy zóna, ahol szabad pontfogás van. Alapvetően meg van határozva, hogy milyen sorrendben kell érinteni a pontokat, de a szabad pontfogásos zónában volt 5 pont, amit tetszőlegesen lehetett megfogni. 3-at meg is fogtam, amikor megterveztem fejben a legtávolabbi pontra a ráfutásomat és visszafelé akartam megfogni az általam 5.-nek sorolt pontot. Valami oknál fogva menet közben felülírtam a tervemet és az utolsónak tervezett pontot fogtam meg először és így sikerülhetett az, hogy a kettő tervet összekeverve nem futottam rá a néhány méterre lévő pontra. Ez a kis baki elég volt, hogy haza is vágja a versenyemet. Nagyon bosszantott a dolog, mert ha megfogtam volna minden pontot akkor is meg lett volna a legjobb idő.

Délutánra azért még pályára mentem és eleinte az volt a tervem, hogy egy nagyon jó időt futok csak azért is. 2 percre indultam. Ez azt jelentette, hogy az elején futottam a pályán. Az elején futottam is egy erős tempóban. A nagy melegnek köszönhetően már a koncentrációm csökkent és voltak kis kavarásaim. A délutáni futam kicsit hosszabb volt, mert 3 km volt a pálya 26 ponttal. A 14. ponttól jött a fekete leves. Egy nyíltabb terepen kellett futni, ahol 10 pontérintést kellett megcsinálni. Volt olyan pont, amire 4-szer is rá kellett futni. Ez nem is lett volna probléma, de volt olyan rész, ahol néhol vállig érő gazon kellett átvágni, de alapból csípőig ért. Itt vissza is ütött a korai indulás, hisz az elsők közt voltam, akik elkezdték a pontokra a csapást kialakítani. Annak volt a legkönnyebb aki a végén indult, mert már nem kellett úgy átgázolnia, mint az elején futóknak. Köztük nekem is. Véresre csikarta a lábamat a gaz, amit csípett az izzadtság. Ezt a szakaszt már lassabban csináltam, de már menet közben én is éreztem a csapások kialakulásának az előnyét. 15/18/21/24 pont ugyanaz volt és amikor már utoljára fogtam meg, már könnyebb volt ráfutni. A délután végül csak 6.-ként értem be, de még ezzel a futással is, ha nem rontottam volna el a délelőttit lehet, hogy a 3. helyen is sikerült volna összetettben végeznem.

Mindent összevetve annak mindenképpen örültem, hogy 0 km futással is partiképes voltam, olyanokkal szemben akik futni is szoktak. A délelőtti futásom pazar volt a kis bakimat leszámítva. Délutánra a futás hiányát is kicsit éreztem. Nehézkesebb volt egy picit a mozgásom. A mai napra meg már nagyon nehézkes lett. :)

A verseny előtt két nappal sikerült életemben először eltörnöm a lapátomat evezés közben. Épp egy rajtot gyakoroltam volna és az első húzásnál a nyél megadta magát. Szerencsére a toll nem süllyedt el és így csak egy nyelet kellett pótolni. Ezt szerencsére még aznap sikerült is orvosolni. Ezúton is köszönet ezért.

Szombati napon került megrendezésre az egyes futamunk. Egyes rajtszámmal a legszéléről indultam, amit jobban ki is használhattam volna. A rajtot még viszonylag jól el is sikerült kapnom, de kicsit erősebben is mehettem volna az elején. Akkor lehetőségem lett volna a túloldalt kialakuló élbolyba becsatlakozni és megpróbálni velük tartani a tempót. Sajnos lemaradtam az élbolytól, de próbáltam volna felzárkózni. A futam során ketten is hozzám csapódtak és együtt mentünk. Túl sokat is vezettem őket így a végére sikerült nekik egy hosszú finissel legyűrniük. Végül a 14. helyen értem célba. Ugyebár nekem az eddigi maratonjaim alkalmával a 14. hely volt a legjobbam még korábban, így nem örültem ennek a helyezésnek.

Rajt (túloldalt piros hajóban)

 A második forduló után féltávnál (piros hajóban)

Másnap párosban álltunk rajthoz Balázs Tibivel. A verseny előtt egy héttel ültünk össze első alkalommal, ami elsőre jól ment. Még szombaton a versenyünk előtt lementünk egy kicsit evezni illetve a fordulót gyakorolni. Kicsit nehezebben fordul a hajó és a gyakorlások alatt egyszer sem sikerült tökéletesen bevenni a kanyart. Kíváncsian vártuk, hogy a futamon, hogy megy majd. A rajt előtt épp a para kenusoknak volt a befutójuk, de ráindítottak minket, ami annyira nem volt a legideálisabb. A rajtunk nem volt jó. Szétestünk egy kicsit és a hullámok is elkezdtek dobálni, így a borulás elkerülése végett picit támasztanunk is kellett. Illetve a szembejövőre is figyelnem kellett. Hátulról belénk is jöttek és kicsit keresztbe fordítottak. Ők beborultak, mi folytattuk a hajóban a versenyt. A mezőny után eredtünk és próbáltunk felzárkózni. Egy hármas boly mögött mentünk végig, amit utol akartunk volna érni, de egyedül nem sikerült. Volt egy páros, akit gyakorlatilag végig vittünk vízen. Ha össze tudtunk volna dolgozni akkor be tudtunk volna csatlakozni az előttünk lévőkhöz. Érdekesség, hogy a versenyen minden fordulónk jól ment. A finisben próbált lenyomni minket, de ugyebár erő az volt a hajónkban így nem sikerült nekik a dolog és végül a 6. helyen értünk a célba. 

K2 rajt (zöld hajóban hátul)

 Köszönöm szépen mindenkinek a segítséget. Folytatom a sprintre a felkészülést!

Még a múlthét vasárnap került megrendezésre Miskolcon az évadnyitó kajak verseny. Ezen a versenyen a legkisebbeken kívül csak 2000 méteres távon mérhették össze a tudásukat a versenyzők. A verseny 9-kor kezdődött és addig telt is az idő míg a kisebbek versenyeztek tőlünk, de nekik valamikor dél környékén véget is ért a versenyük.  A kategóriám 13:50-kor indult és kicsit lassan telt az idő az indulásig. 

A rajtnál látszott, hogy köztem és az edzőpartnerem közt fog eldőlni az első két hely. Én egy kamikáze taktikát választottam és terveztem egy nagy rajtot és egy erős iramot végig. Ugyebár a verseny a legjobb edzés és nagyon ki akartam hajtani magam. Rajtban egész jól sikerült kijönni és így az élre is kerültem. Várhatóan a rajt után kb. 300 méterre Szabinak sikerült feljönnie rám és be is ült nekem vízre. A fordulóban kicsit le is tudtam szakítani, ahogy gondoltam és nyomtam tovább, ahogy bírtam. Kb. 600 méterre a cél előtt már kezdett Szabi is feljönni rám és még egy zátony majdnem kiborított, így a ritmusomból is kiestem. Szabi át is vette a vezetést és beültem neki egy kicsit vízre. Ő visszább vett a tempóból így, ahogy jött egy motoros hullám (utánunk még volt 2 futam és a kísérő motoros hullámánál) robbantottam és vissza is vettem egy kicsit a vezetést, de Szabit nem zökkentette ki a hullám, ahogy én azt gondoltam és ő is jött. Megint előre ment és ültem neki vízen. A cél előtt akartam volna még egy nagyot robbantani és megnyerni a versenyt, de ez nem sikerült így 2. helyen értem be a célba.

Persze, ha más taktikát választottam volna akkor meg lehetett volna akár a győzelem is, de örülök neki, hogy Szabi ilyen sokat stabilizálódott (állítása szerint nem, de én látom, hogy igen). Jó előjel a tervezett párosunkhoz, ami tavaly nem jött össze. Remélem hasonló eredményeket érünk el majd idén. Csak a párosban én leszek az első, mert én ülök majd elől. ;) :)

Jön a tavasz, jön a jó idő és kerülnek lefelé a ruhák. Már a télikabát a szekrényben elrakva és te meg csak nézed, hogy egyre nagyobb és nagyobb a hasad, amit már nem rejt el a ruha. Azon vagy, hogy el kell kezdeni mozogni, mert nem tetszik, amit látsz. Erre röviden csak annyit tudok tanácsolni, hogy: CSAK CSINÁLD!

Mostanában hozzám is egyre többen eljuttok ezzel a problémátokkal, hogy hogyan, miként kezdjetek neki ennek. Ugyebár, már benned megvan a gondolat, hogy akarsz tenni azért, hogy egy szebb, fittebb és egészségesebb testben éljél. Ez már egy igen jó kezdet, de ez még édes kevés. Ez még önmagában nem fogja leolvasztani rólad a felesleget. Itt jegyezném meg, amit már szerintem korábbi bejegyzésemben is írtam már, de ha nem itt pótolom: Zsírégetés nem létezik! Vagyis persze a serpenyőben lehet, de a testedben nem. Pusztán biológiai oka van. 44 fokon ég a zsír és ugyebár 42 fokosan már kicsapódik a fehérje és meghalsz. Szóval csak energiává átalakítva tudod lepucolni magadat. Ehhez viszont mozogni kell, mert bármilyen csodaszert is ajánl neked bárki, azzal nem fog történni semmi. A kanapén ülve a tv-t bámulva zabálod a chipszet meg leöblíted egy pár liter kólával és mégis bomba alakod lesz!? Szerinted ez lehetséges?

Elárulom, hogy nem. Ehhez bizony oda kell tenni magad. Itt a jó idő és a friss levegőn is lehet nagyon jó edzéseket csinálni. Elmész tekersz a kerékpárodon, vagy egy szabad testsúlyos edzést csinálsz a kertedben, vagy egy kinti kondiparkban, elmész futni... Kezdetben nem kell tonnákat megmozgatnod a konditeremben. Szépen fokozatosan kell haladni. A legelején fordíts több figyelmet a helyes kivitelezés megtanulására az adott mozgásnak és ha kell kérj segítséget. Legyen része az életednek a sport. Juss el arra a szintre, hogy nem gondolkozol azon, hogy mész-e edzeni vagy sem, mert természetes, hogy mész. Figyelj oda az étkezésedre. Próbálj meg minél egészségesebb élelmiszert magadhoz venni és figyelj az arányokra. Légy kitartó és ne add fel! CSAK CSINÁLD!

Szombaton második alkalommal adott otthont Hajdúszoboszló a RAW Felhúzó Magyar Bajnokságnak. A verseny előtti héten elég rendesen lement a súlyom, mert 72,60 kg-ot is mutatott a mérleg, de a mérlegeléskor már 73,80 voltam. Ugyebár nem nagyon figyeltem a végén a súlyomra, de meglepett, hogy ennyire felcsúszott, de szerencsére még határon belül maradtam. A kezdő fogást még múlthéten belőttem 200 kg-ra és maradtam is ennél a taktikámnál. Mivel nem ment olyan, könnyen mint azt gondoltam így inkább a 210-es terv helyett egy biztosabbnak tűnő 207,5-re mentem, mely már új egyéni csúcsom is lett volna. A leges legnagyobb meglepetést viszont az okozta nekem a nap folyamán, hogy még második próbálkozásra sem indult meg felfelé a súly. Mintha oda lett volna ragasztva. Ez egy csöppet el is szomorított, mert szerettem volna egy egyéni csúccsal haza jönni esetleg egy dobogóval. Utóbbinak sajnos a közelébe se kerültem, mert a 6. helyen végeztem.

A szombati napon került megrendezésre Tiszaújvárosban a tavaszi Tisza kupa. Ez egy elég nagy hagyományra visszanyúló rendezvény, ha jól tudom már 1989 óta rendezik ezt a versenyt. Régebben még többön is részt vettem. Még ugyebár erőemelő karrieremet a TIFIT (Tiszaújvárosi Fitness Sportklub) színeiben kezdtem. Anno 2004-ben igazoltak le versenyzőjüknek. Akkoriban volt, hogy éveken át jártam ezekre a területi versenyekre és általában elindultam junior erőemelésben, junior fekvenyomásban, felnőtt erőemelésben, felnőtt fekvenyomásban és mindent nyertem. 

Az elmúlt években változott a rendszer és külön csoportban indulnak a tehetségkutatók (nem indultak még OB-n vagy nemzetközi versenyen) és a versenyzői kategória (indultak már OB-n vagy nemzetközi versenyen). A versenyzői kategóriában nincsenek súlycsoportok és csak abszolút értékelés van wilks pontozás alapján. Eredetileg is csak egy edző versenyként fogtam fel a dolgot és főleg a felhúzásra akartam volna kicsit jobban kihegyezni a figyelmemet a közeledő felhúzó ob miatt. Ugyebár nem volt súlykategória, de mérlegeléskor örömmel láttam, hogy simán 74 alatt voltam, 73,70-el mérlegeltem. Guggolással kezdtük a sort, ahol 120 kg után 130 is sikeres volt, majd a 140 csak lefelé volt jó. Felfelé nem akart jönni, de megnyugtattak, hogy a mélység megvolt. ;) Fekvenyomásban 115 kg-on kezdtem, majd 122,5 is sikeres volt, majd a 127,5 már sajnos nem ment ki. Majd jött amiért mentem a felhúzás, ahol a 190 kg után megvolt a 200 is és tartva magam a napi tendenciához az utolsó 205 kg-os kísérletem nem volt sikeres. Végül a 4. helyen végeztem.

Elég sok hibám volt, hisz 9 gyakorlatból csak 6 volt sikeres. Végül is nem tartom nagy gondnak, hisz kijöttem már az erőemelés gyakorlatából, mert már évek óta nem indultam három fogásos versenyen ill. ennek a versenynek egy kicsit másabb a menete, mint egy ob-nak. Most is a fő cél a felhúzó ob áprilisban, ahová még bőven van mit fejlődnöm.

Azzal kezdeném, hogy már kb. fél éve nem osztottam meg semmit a blogomon és nem is jártam itt. Ma feljöttem és a statisztikát látva, hogy még így is van látogatottsága úgy vélem, hogy kicsit nagyobb figyelmet fordítok rá. Ennek jegyében az idei év első bejegyzésében az idei első versenyemről írok nektek.

Majdnem napra pontosan 15 éve indultam életem első fekvenyomó versenyén. Anno egy fekvenyomó diákolimpiai elődöntővel kezdtem a pályafutásomat. Akkor még -56 kg-os kategóriában indultam, olyan 53-54 kg-os testsúllyal és a 80 kg-os nyomásommal 10 kg-mal vertem a mezőnyt. Most viszont úgy vágtam neki a versenynek, hogy pénteken még 75,3 kg voltam, így oda kellette tennem magam, hogy a -74 kg-os kategóriába beférjek. Kicsit lazábban kezeltem a testsúlyomat, mint az eddigiekben és ez elég nagy butaság volt tőlem, mert ezt kevesebb erőfeszítéssel is le tudtam volna faragni. A lényeg, hogy már egy sikerrel kezdtem, hisz 73,60-al mérlegeltem. A mérlegeléskor egy 115 kg-os kezdőfogást adtam meg. Sajnos felkészülésem utolsó hónapja nem volt teljes egy trapézizom sérülésnek köszönhetően. Az egész felkészülésem 2 hónap volt, szóval félgőzzel álltam a megmérettetés elé.

Úgy terveztem, hogy ha a bemelegítés jól megy akkor 120-ra felviszem a kezdőt. A meglepetés a színpadon ért, mivel nagyon nehéznek tűnt ott a 120. A videón is látszik, hogy nem volt egy szép nyomás, de szerencsére sikeres volt a gyakorlat. A következő fogásra 125-öt kértem, de harmadik fogásra sem sikerült kinyomnom és végül a 6. helyen zártam a versenyt. Érdekesség, hogy a verseny alatt nem fájt a csuklyám felső része, de másnap hatalmas izomláz lett benne és sehol máshol semmi. Ilyet a 15 év versenyzésem alatt soha nem tapasztaltam így mondhatom, hogy 15 év után még mindig tud újat mutatni nekem ez a sport. 

A napokban került fel a Szövetség honlapjára a 2017-es RAW fekvenyomó ranglistája, ahol az egy évnél nem régebbi nyomások szerepelnek. Én a februárban a vésztői RAW OB eredményével szerepelek. Ugyebár korábbi beszámolómból már tudjátok, hogy ott sérült voltam és a visszavett kezdőfogásom sikerült teljesítenem. Ennek ellenére a top 5-be sikerült bejutnom. Soha rosszabbat. :)

A hétvégén került megrendezésre a Szabadidős OB Szolnokon. A szokásokhoz híven a verseny az 500-as számokkal kezdődött szombaton, majd vasárnap 200 méteren mérhettük össze erőinket.

500 méteren K2-ben sikeresen vettük az akadályt az előfutamban és továbbmentünk a döntőben, ahol végül a 6. helyen sikerült végeznünk. Majd jött a nap fénypontja a mix négyes. Hatalmasat mentünk. Ebben minden benne volt, amit csak tudtunk vagy még több is. Meg is lett az eredménye mert végül megnyertük a számot. Kajak sportban ez volt az első magyar bajnoki címem. A nap végén volt a férfi K-4-es döntők, ahol a 8. helyen értünk célba. Egész nap nagyon változékony volt az idő, ami elég zavaró volt. 

Vasárnap 200 méter egyessel kezdtem a versenyzést, ahol az előfutamból még sikerült tovább jutnom, de a középfutamban sajnos megállt az előrehaladásom. Ez volt a legnagyobb csalódás nekem az egész hétvégét tekintve. A K2-es előfutamban a 2. legjobb idővel jutottunk a döntőbe, de a döntőben meglepetésünkre csak a 8. helyen értünk a célba. 

A felkészülést folytatom és meglátjuk mit tudok kihozni magamból szeptemberre. Köszönöm szépen minden csapattársamnak ezt a hétvégét!

Ezen a vasárnapi napon került megrendezésre az 5. Tisza-tó kupa tájékozódási futóverseny, idén ismét Tiszafüreden. Ugyebár tavaly volt, hogy Abádszalók adott otthont a versenynek. A szokásokhoz híven egy délelőtti és egy délutáni futam össz. idejéből alakultak ki a helyezések. A délelőtti futam egy belvárosi futam volt, míg a délután a szabad strand környékén zajlott. A versenyen a szokásomhoz híven a nyílt technikás kategóriában indultam. Ugyebár én csak a Tisza-tó kupán indulok évente egyszer tájékozódási futóversenyen.

A délelőtti futam a Thermál kemping, strand, gimi, múzeumpark, sportcsarnok és a végén a víztorony parkját ölelte fel nálam. A Thermál kempingben még soha nem jártam és ennek meg is lett az eredménye, mert az elején azt a néhány pontot nagyon kavarogva találtam csak meg. Sajnos a rutintalanságnak köszönhetően bizonytalanul fogtam meg a pontjaimat. A spori előtti útlezárásba is belefutottam és még a végére még rosszul is lettem és az utolsó két pontot már csak sétálva, lassan kocogva fogtam meg. A futás elején az volt a tervem, hogy futó appal követem a futásomat, de a célban derült ki, hogy a GPS nem kapcsolt be. A nagyobb rossz hír viszont az volt még, hogy csak 5 időt futottam. 

A délelőtti futam térképe

Mivel éreztem, hogy rengeteg időt otthagytam a pályán, így még reménykedtem, hogy a délutáni etapra összekapva magam még akár a dobogóra is feljuthatok, ha nem kavarok sokat és futok, mint egy gép. Ez a szakasz az Albatrosz kikötőt, Albatrosz kemping, szabad strand és a Horgász és Családi Kemping területén zajlott. Próbáltam a lehető legjobb futásomat elővenni, de valahogy annyira nem bírtam a tempót, mint szerettem volna. Kisebb-nagyobb kavarásaim itt is voltak, de az i-re a pontot a célban sikerült feltenni, mert ugyanis ott derült ki, hogy a 13-as pontomat kihagytam. Számomra érthetetlen volt, hisz még útba is eset és mégis elfutottam mellette. Tájfutói pályafutásom alatt még soha nem fordult velem elő ilyen. Ugyebár így nem lett összetett eredményem sem. Kis szépségtapasz, hogy az app legalább elindult és így össze lehet hasonlítani a pályával a futásomat.

Délutáni futam térképe

App térképe

Mindent összevetve nagyon csalódott voltam a mai teljesítményem miatt. Főleg, hogy délelőtt volt szerencsém egy kis szakaszon futni a későbbi győztessel és azt tapasztaltam, hogy valószínűleg pályán simán tudtam volna vele futni. Ugyebár ez a sport nem csak a futásról szól, de még így is hoznom kellett volna egy dobogós helyet. Egy edzésnek viszont nem volt rossz. A fő csapásirány marad a kajak.

Mostanában több helyről is azt hallom, hogy nincs időm edzeni. Már ez egy nagyon régi sláger, de még nem ment ki a divatból. Ez kb. olyan, mint a kutyám megette a házimat úgy, hogy nincs is kutyád. Egyszerűen nem akarod és kész. Ha edzeni akarsz akkor tudsz rá időt szakítani. Ugyebár 168 órából áll egy hét. Ebből napi 9 óra alvással marad ébren 105 órád. Ha dolgozol heti 40 órát még akkor is marad heti 65 órád. Heti szinten célodtól függően 3- tól 10-12 óra megy el edzésre. Még mindig marad 62-53 órád. Igaz utóbbinál már nem is merül fel ez a kérdés, hisz aki ennyit edz annak ez nem okoz már problémát, mert elkötelezte magát a sportolás mellett. Persze lehet jönni, hogy igen, de reggel felkelek, zuhanyzás, meg reggeli, meg elmegyek a munkába, edzésre... ezek is mind idő. Persze, de azt is meg lehet tervezni. Elmesélem nektek, a 2011-es évem heteit. Ugyebár nekem az egy nagyon ütős évem volt. Akkor 3 műszakban dolgoztam Pesten és mellette csináltam az edzőit meg készültem nyáron a fekvenyomó EB-re is. Pl. egy délelőttös hetem az úgy zajlott, hogy minden hétköznap 4:50-kor keltem zuhany, fogmosás, felöltözés, reggeli és 5:00-kor már zártam az ajtót, mert 5:03-ra ki kellett érnem a villamoshoz. BKV-n ment a tanulás, mert napi szinten 3-4 óra ezzel ment el. Ugyebár lenyomtam a műszakot és utána edzés (természetesen a város másik felén :) ). Még így is volt egy kis szabadidőm este. (Persze más héten is ez volt, csak más sorrendben.) Szombat, vasárnap meg iskola reggel 9-től  este 6-ig. Szóval minden csak szervezés kérdése és akarat.

Hogy nem bírod beosztani az idődet? El kell dönteni, hogy mit akarsz. Ha versenyző akarsz lenni, akkor az, hogy időt szakítasz az edzésre az nem lehet kérdés, de nem csak arra a pár órára vagy sportoló, amíg edzel. Te a nap 24 órájában egy versenysportoló vagy. Ez igazából már egy életforma. Odafigyelsz magadra, hogy mit miért és hogyan csinálsz. Mindig időben lefekszel, nem bulizol, nem részegedsz le. (Egy átmulatott éjszakával egy heti munkádat dobod ki az ablakon.)  Tudatosan fel van építve minden napod, minden edzésed. Egy rendszert viszel az életedbe, hogy egyre magasabb és magasabb szintre juss. Ez az alapja a versenysportnak. Mindent alárendelsz neki. Régebben mindig megkaptam, hogy persze nekem könnyű, mert én versenyző vagyok. Erre csak mosolyogni tudtam mindig, hogy mi a fenével lenne nekem könnyebb. Én szépen beosztottam az időmet, odafigyeltem a dolgokra és akkor jól mentek az edzések is. Hobbi sportolóként meg már szinte tényleg vicc, hogy nem fér be a hetedbe az a pár órácska. 

Hogy nem éri meg? Még ha nem keresel vele egy forintot sem még akkor is megéri. Amit magadra fordítasz időt az mindig megéri. Persze sajnos én azt látom, hogy egyes sportokban van, hogy alig teszi oda magát az ember és mégis megél belőle. Más sportoknál, ahol mindent megtesz és mindent alárendel a felkészülésének, hogy ő legyen a legjobb, ott meg ha kijön nullára akkor már az sikernek könyvelhető el. Ha belülről jön az indíttatás és megcsinálod bármi áron, akkor még ezt sem mérlegeled. Ez a belső motiváció, ami hiányzik az emberekből még ahhoz is, hogy hobbi szinten a saját egészségéért ill. saját alakjának javításáért eddzen. Pedig a haszon mindenképp a TIÉD! 

Kifogást mindig lehet találni:

Ezen a hétvégén a szokásokhoz híven Győrben volt a kajak maraton OB. Kíváncsian vártam, mert még mindig nem 100%-os a hátam, de már javul. Ugyebár már nagyon régóta küszködök a hátamban lévő csomókkal. Még 3 hete, amikor a Fitbalance-on egy kinezio tapes hölgy megvizsgált, akkor megállapította, hogy a széles hátizom, a csuklya és a derék is teljesen tropa. Azt mondta, hogy az is csoda, hogy tudok így evezni. Ő a passzív pihenést és terápiát javasolt, mert mondta, hogy erre kevesek a tapaszok. Persze sokat segítettek nekem ezek a csíkok és mellette rengeteget form rollereztem, anyukámmal masszázs hengereztettem és sportkrémmel kenettem minden este az egész hátamat. Igazán unokahúgaim négykezes masszázsa ill. utána könyökkel való masszírozása indította el a legjobban a javulásomat. :) Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki segített a javulásomban.

Na, de nézzük, hogy hogy is ment a verseny. Szombaton az egyes futamom volt. Nagyon hideg és szeles időnk volt. Lehet ez is közrejátszott, hogy szerintem nem melegedtem be rendesen. A rajtnál meg nagyot bakiztam, mert erőltettem, hogy oda álljak ahová kellene rajtszám szerint, de igazából össze-vissza álltunk és inkább üresebb helyet kellett volna keresnem. Már kezdtem kialakítani magamnak a helyet, de még nem rendesen álltam a rajtban amikor már indítottak minket. Azért egy 10. hely környékén próbáltam kapaszkodni az élbolyra a rajt után, amikor még egy ütközésem is volt és még hátrébb estem. Már az elején kezdtem érezni, hogy kicsit fáj a hátam is és ezek után már a kiállás is megfordult a fejemben, mert beszéltük a másnapi párommal Füstös Csabival, hogy ha nem vagyunk pontszerző helyen akkor nem erőltetjük a dolgot és inkább a másnapi párosra koncentrálunk. Közben csak haladtam tovább, bár a mezőny eleje egyre távolodott. Akkor már úgy voltam vele, hogy csak egy olyan tempót megyek, ami még nem fáj. Fel is jöttek rám ketten. Vezettem őket egy darabig, de az első forduló után átadtam nekik a vezetést. A második fordulónál, már kicsit jobban be is voltam melegedve és a fordulóban a külső ívről elindítottam egy robbantást. Eléggé leszakadtak rólam, de a robbantás után már jócskán vissza is vettem a tempóból. Az egyik ellenfél még vissza tudott jönni a vizemre és ketten mentünk tovább. A végén egy nagy finist nyomtam, ami annyira nem volt indokolt, de az ellenfelemet több hajó távolságot is rávertem. Igaz így is csak 16-ként futottam be. Eredetileg szerettem volna a top 10-ben végezni, de ez most nem ment.

Vasárnap jött a dupla FCs páros. Szerencsére már sütött a nap, de a szél meg még talán jobban fújt. Itt már jobban sikerült bemelegednem a futam előtt és futam közben egyszer sem éreztem a csomók okozta fájdalmat. Amit utólag már látom, hogy rossz döntés volt részünkről, hogy nem egy fullos rajtot nyomunk, hogy kimaradjunk a csetepatékból és utána megyünk rá az élbolyra. Azért lett rossz döntés, mert így végül nem sikerült az első négyre felmennünk, mert nem tudtuk áttörni a dobott vizeiket. Később jött egy 2-3 hajóból álló kis boly, akiket sikeresen szétziláltunk és egy páros maradt velünk a futam végéig. Csabinak már féltávnál nagyon zsibbadt a lába és próbáltam benne tartani a lelket, hogy mindjárt vége. Szerencsére tudtuk tartani így is a tempónkat. Nagy küzdelem lehetett így végig hajtania, de nem adta fel. A végén próbált egyet robbantani az ellenfelünk, de olyan tempóval elindultunk, hogy szintén nem volt esélyük sem. Ezzel az 5. helyen zártunk, bár ha az elején kicsit merészebbek lettünk volna szerintem a dobogó is meg lett volna. Persze nincs ha meg volna. Köszönöm Csabinak, hogy végig szenvedte velem ezt a 10 km-t.

Ezzel a versennyel egy szakasza lezárult a felkészülésemnek. Remélem a hátam is hamarosan 100%-os lesz és teljes bedobással mehetnek az edzések. Jövőhéttől már a sprint távokra kezdek ráállni. Konkrétan július 15-16-ra 500 és 200 méterre kiélezve a szabadidős OB-ra, majd utána kifejezettem csak 200-ra fókuszálva a szeptember 3.-ai felnőtt OB-ra készülök. A nyaram csak munkával és edzéssel fog telni. Kíváncsian várom, hogy mi lesz az eredménye.

A Fitbalance keretén belül került megrendezésre a Junior Erőemelő Magyar Bajnokság, ahol a Tiszafüredi KIE színeiben Törő Judit indult. Sajnos a rendezvény nagyon nem adott ideális körülményeket. Gondolok itt kis helyre, zajra, mosdóban sorban állás... stb. (Utóbbi viccesen hangozhat, de meg kellett gondolni, hogy mikor menjen el az ember a dolgára, mert 10-15 perc is lehetett míg oda volt.) Nekünk a hajnali kelés sem kedvezett, már 5-kor úton voltunk.

Na de nézzük, hogy is alakult ez a magyar bajnoki cím. Mérlegeléskor éppen hogy sikerült hozni a súlyt, de meglett. A guggolással kezdődött a verseny, ami Juditnak is és ugyebár mint nekem is gyenge pontjaink közé tartozik. A kajakos múltja és jelene miatt viszont a többi meg annál jobb. 62,5 kg-os egyéni csúcsot azért sikerült megcsinálnia. A nemzetközi tapasztalatokkal bíró ellenfeléhez képest 10 kg hátrányban voltunk. A fekvenyomáson esett egy kis csorbán, hisz országos csúcsot szerettünk volna dönteni, de most a 60,5 kg nem ment. Pedig az 55 kg-os nyomásból következtetve nem kellett volna gondot okoznia, de valószínűleg egy kis pillanatnyi hiba volt csak a háttérben és nem erőhiány. Versenyen ez is egyéni csúcs volt. A felhúzást már 5 kg-os előnnyel kezdtük, ahol szintén egy szép 105 kg-os egyéni csúccsal zártuk a versenyt. Érdekesség, hogy a magyar bajnoki cím összetettben a 90-es kezdővel már meg volt. 

Nagyon szép tavaszi szezont zárt Judit. 3 Magyar Bajnokságból 3-at meg is nyert. Egyetlen pici hiba a csúcskísérlete volt, mert amúgy minden versenyen minden fogása sikeres volt ezt leszámítva. Még Juditban nagyon sok van. Remélem felszínre tudjuk hozni, ami benne rejlik még. Gratulálok neki!

A mai napon került első alkalommal megrendezésre a RAW Felhúzó Magyar Bajnokság Hajdúszoboszlón. Ugyebár az erőemelés (guggolás, fekvenyomás, felhúzás) utolsó fogásneme a felhúzás. A Tiszafüredi KIE ismét 3 fővel vett részt a versenyen. Törő Judit, Földvári Csaba és Tóbis Péter személyében.

Judittal kezdődött ismét a versenyünk. Juditról tudni kell, hogy a verseny előtt 7 felhúzó edzése volt összesen úgy hogy ebből kb. 4 csak a technika elsajátításával telt, hisz teljesen új volt neki ez a mozgás. Nagyon sokat fejlődött ezek alatt, de még sok munka áll előttünk. Legnagyobb kihívás még neki az, hogy elhiggye, hogy milyen erős. 80kg-os kezdő után a 90 is nagyon-nagyon laza volt neki. Utolsóra eleinte 95-re kértem neki, de végül meg tudtam győzni, hogy nézzük meg a 100-at, mert menni fog neki. Végre picit láttuk erőlködni és ez is simán ment, ami egy újabb magyar bajnoki címet jelentett. Vagyis már igazából a kezdő fogással meg volt. Ez a 100kg csak hab volt a tortán.

Rám került a sor. Már a kezdő fogásra vissza vettem a korábbi kezdősúly beállító edzésem hatására 190-re, majd sikeres teljesítés után mentem 200-ra, ami már egyéni csúcs volt és végül próbáltam a dobogóra feljutni a 205kg-mal, de sajnos hiába sikerült a dobogóról így is lecsúsztam és a 4. helyen zártam a versenyt. Ma nem volt több bennem és ez látható is a videóban is. Igazából örülök, hogy átléptem a 200-at, de  bánt, hogy dobogóra nem sikerült állnom. Persze számomra az elmúlt időszak nagyon-nagyon nehéz volt és ehhez képest ez az eredmény nagyon jó.

A 205-ös húzásom:

Tóbis Péter zárta tőlünk a versenyt. El kell, hogy mondjam, hogy már maga az, hogy Peti a fogyás mellett döntött és vállalta, hogy a verseny legnépesebb mezőnyébe befogy ez már magában becsülendő dolog volt. Sajnos a 190kg-os kezdő fogásán technikai hibát ejtve érvénytelen gyakorlattal kezdett, de másodikra sikerült érvényesen bemutatni a gyakorlatot. Végül a 200 kg-on próbálkozott, de most nem ment neki. Ezzel a 13. helyen végzett.

Összességében egy nem rossz versenyt zártunk, bár mehetett volna jobban is (főleg a férfi vonalon). A jövőben még jobban odatesszük magunkat és még szebb eredményeket hozunk haza.

A csapat (Tóbis Péter, Törő Judit, Földvári Csaba)

Első alkalommal 2003-ban a diákolimpiai eredményeinket írták meg az Új Néplapban és a mai napon megjelenő számban ismét szerepelünk a vésztői versennyel.

Reméljük sok szép eredményt hozunk a jövőben, amiről lehet sok szép cikket írni! :)

2017-es Új Néplap cikk

2003-as Új Néplap cikk

A Tiszafüredi KIE erőemelői a Pascal RAW Fekvenyomó Magyar Bajnokságon mutatkoztak be Vésztőn a tegnapi nap folyamán. 3 fős csapattal vettünk részt a megmérettetésen név szerint Törő Judit, Földvári Csaba és Tóbis Péter.

A csapat (én, Judit, Peti)

A verseny ugyebár a szokásokhoz híven a hölgyekkel kezdődött. Judit egy nagyon magabiztos 45kg-on kezdett, majd mentünk a korábban kialakított taktika alapján az 50-re, ami szintén sikeres volt. Végül taktikai döntést hozva 52,5kg-ra mentünk csak, mert az ellenfele utoljára bekérte az 50 kg-ot és hogy bebiztosítsuk a győzelmet így nem mentünk fel a korábban eltervezett 55-re. Az ellenfélnek nem sikerült az 50kg és már, mint Magyar Bajnok teljesítette Judit az 52,5kg-ot. Nagyon szépen versenyzett és élete első fekvenyomó versenyén 3 érvényes gyakorlattal zárt az élen. 

A csapatból rajtam volt a sor. Azért azt meg kell említenem, hogy ilyen rossz felkészülésem még nem nagyon volt, mint erre a versenyre. Sok minden történt velem az elmúlt időszakban, ami miatt akár ki is hagyhattam volna ezt a versenyt. Pluszban még egy sérülés is hátráltatott. Ennek köszönhetően jócskán visszavettem a kezdő fogásomból, ami 125 lett melyet sikeresen meg is csináltam. A tervek szerint mentem 132,5-re ami kifogott rajtam, mert elsőre beleemeltem a fenekem a nyomásba és így az érvénytelen lett, de utolsóra sem sikerült érvényesen megnyomnom. Látszik a belinkelt videón is, hogy már a nyomás eleje se volt zökkenőmentes. Végül még így is sikerült 3. helyen zárnom, ami nekem jól esett. Remélem ez egy forduló pont nálam és minden jobb irányba fog fordulni.

125kg-os kezdő fogás

Az utolsó 132,5-es próbálkozásom

A dobogón

Az éremmel

A csapat harmadik versenyzője Tóbis Péter volt, aki a 110-es kezdőfogását nagyon magabiztosan mutatta be, majd a 117,5 is ment. Végül egy kisebb lépéssel a 120kg-ba próbálkozott, de sajnos megakadt a súly fölfelé és a 9. helyen fejezte be a versenyt.

A csapat összességében jól szerepelt, hisz nem esett ki senki. Látom, hogy hol és mire kell figyelni. A lendület töretlen marad és dolgozunk tovább!

A mai napon hivatalossá vált, hogy a Tiszafüredi Kistérségi Ifjúsági Egyesület, röviden Tiszafüredi KIE, belépett a Magyar Erőemelő Szövetségbe. Tiszafüredi egyesület még nem volt tagja ennek a szövetségnek. Természetesen a közel 14 éves erőemelői tapasztalatommal segíteni fogom én is az egyesület erőemelőit.

Ezúton kívánom, hogy minél eredményesebbek legyünk! 

Hajrá Tiszafüred!

Már rég nem került új bejegyzésem a blogomba. Ez annak volt köszönhető, hogy nem volt sok mindenről írnivalóm, mert a versenyszezon befejeztével egy kicsit lazább időszak jött majd túl laza is lett. Szeptembertől testnevelést oktattam a nagyiváni általános iskolában és sajnos ennek az edzéseim látták a kárát, hisz nem jutott rá se energiám, se időm szinte edzeni. Még szinten tartásra is kevés volt. December 1-től tértem vissza az edzésekhez jobban, mikor is megszűnt a munkaviszonyom. Ezalatt a 3 hónap alatt elég jelentősen visszaestem, felhíztam 77 kilóra és pocakot eresztettem.

Most egy kicsit másabb jelleget ölt az alapozásom, mint korábban. Remélem a nyári kajakos szezonban be fogja bizonyítani, hogy jó úton járok. Az első pár hét nagyon-nagyon gyötrelmesen ment. Szenvedtem az edzéseimen, de nem a jó értelemben. Valahogy nagyon nem éreztem a dolgokat. Ez köszönhető volt a nagy pocakomnak, ami már azért mutatott azóta fejlődést. Szerencsére már kezdek arra a szintre jutni amikor "kellemesen" szenvedek az edzéseimen.

Az év utolsó versenye a hagyományokhoz híven a tiszafüredi terematlétika volt idén is számomra. A súlyfeleslegemnek köszönhetően kicsit nehezebben mentek a dolgok, mint szerettem volna. A 30 méteres síkfutással indult a megmérettetés, ahol 4,23 másodperccel sikerült nyerni, de futottam már jobbat is. Helyből távolugrásban szerettem volna nagyobbat ugrani, de 248 cm-rel 2. helyen végeztem. Medicinlabda dobásban 15,20 méterrel sikerült nyernem, ami viszont terematlétikán egyéni csúcsom. Végén jött a magasugrás, ami nem az erősségem. 130 centiig jutottam és a 4. helyen zártam. Összesítésben 8 helyezési ponttal sikerült életemben először megnyernem a tiszafüredi terematlétika bajnokságot.

Az idei évben versenyzés szempontjából nem a korábbi várakozásaimhoz képest sikerült. Annak viszont örülök, hogy a 200 vegyes párosunk szerintem bátram kijelenthetem, hogy az év befutójában ott volt. 126 ezredre befutott 4 hajó is. Itt tényleg hajszálon múlt a dobogó. Jövőre az apróbb kis hibákat ki kell küszöbölni, edzeni kell és az eredményeken is látszódni fog a befektetett energia.

Mindenkinek kívánok sikerekben gazdag boldog új évet!

23-24.-én Sukorón voltam a Szabadidős Magyar Bajnokságon Sukorón. Az első napon az 500 méteres távok voltak terítéken. Egyesben sajnos az előfutamban sikerült lecsúsznom a továbbjutó helyről mix párosban viszont továbbjutottunk és végül az 5. helyen sikerült végeznünk.

Vasárnap 200 méteres távon csaptunk össze. Egyesben az előfutamból sikerült a középfutamba jutnom, de onnan sajnos már nem léptem tovább. Párosban viszont szintén sikerült beverekednünk magunkat a döntőbe. Egy nagyon jó pályát sikerült futnunk. A hétvégén ez volt a legjobb pályám. A futam vége pedig meghozta a hétvége legszorosabb befutóját. Végül szintén 5. helyen végeztünk, de a 2.-tól csupán csak 126 ezred másodperc választott el minket. Ez igazán nem sokon múlott.

Ha több időnk lett volna edzenünk akkor biztos, hogy sikerült volna a győzelem is. Remélem jövőre megmutathatjuk, hogy jobban is megy ez. 

A hétvégén a füredi lányoknak sikerült 5 aranyérmet is bezsebelniük. Nagyon ügyesen és jól versenyeztek. Ezúton is gratulálok nekik!

A jegyzőkönyv:

Még mielőtt rátérek a maraton ob-ra egy elmaradást pótolnék ugyanis nem ez volt az idei év első versenye számomra. Még áprilisban rész vettem egy tájékoztató versenyen 200m-es távon. Nem a terveim szerint sikerült és ez egy kicsit megtörte a lendületemet. Testileg és lelkileg is egy kicsit rossz állapotba kerültem. Kis pihenés, regenerálódás után újra el kezdtem evezni.

A maraton ob-n nem terveztem indulni, viszont Törő Judittal összehoztunk egy vegyes párost és belevágtunk a 10 km-es távon. A rajtunk annyira nem sikerült jól, mint az ellenfeleinknek, ahogy a többiek kívülről látták. Az viszont biztos, hogy a rajtot követően hamar elszakadtunk az élbollyal a többiektől. Viszont egy kis technikai hiba miatt nem tudtunk rendesen vizezni és így nem tudtunk ottmaradni az élbollyal. Már korábban megbeszéltük Judittal, hogy bármi legyen végig nyomjuk. Így is tettünk. 

Végül a 6. helyen sikerült beérnünk. Még sok munka van előttünk, hisz csak 3 alkalommal ültünk még össze, de ha összecsiszolódunk akkor egy verhetetlen párost tudunk összehozni. Kíváncsian várom, hogy mit sikerül a gyorsasági ob-n kihoznunk magunkból.

Alapozás gyanánt sikeresen túlléptem a 300km-t igaz csak 1km-rel, de ennyire volt idő. Nehezítette a kilométer gyűjtésemet, hogy hétköznap csak munka után tudok lemenni evezni. Néha csak 9km-t sikerült teljesítenem még úgy is, hogy addig eveztem amíg láttam. Általában már a közvilágítás fénye mellett tettem meg az utolsó néhány száz métert. Minden esetre 1 hónap múlva verseny lesz így valami programot is be kell már iktatnom a továbbiakban. Rögtön bele is csaptam a dolgok közepébe és csináltam egy 5x200m-es felmérést.

Kíváncsian vágtam neki ennek a felmérésnek. Nem tudtam, hogy mire számítsak, de szerettem volna minimum mindet 45 másodperc alatt megtenni. Igazából 40-et tűztem ki célul magamnak. Érdekesség, hogy az első 4-et pont 40 másodperc alatt eveztem le és csak az utolsóban léptem át, ahol 41 sikerült. Ilyen kiegyensúlyozottan még soha nem csináltam meg ezt a felmérést.

Kicsit fura volt, hisz az alapozó folyamatos evezésből hirtelen ilyen intenzív hajtásba még soha nem váltottam. Még rá kell állni erre is, de a lényeg, hogy ebben még bőven van lehetőség a fejlődésre. Csak menni kell tovább töretlenül!

Az idei évben már javában zajlik a kilométer gyűjtés. A tervem, hogy 2 hét múlva meg legyen a 300km-em. Kicsit nehezen gyűlnek, mert munka után nem sokat tudok már evezni, mivel most még hamar sötétedik. A mai nap nem dolgoztam így szerettem volna kicsit többet evezni. Nagyon fáradtan mentem le evezni és teljesen erőtlennek éreztem magam. Bíztam benne, hogy a vízen helyrejövök. Az első körben már azon gondolkodtam, hogy inkább kiszállok és hazamegyek, mert fáradt is vagyok meg még hideg szél is fúj. Úgy voltam, hogy ha már vízre jöttem egy 9km-t (3 kört) csak megteszek, hogy mégis csak kopjon, ami van 300-ig. A második kör végéig nagyon szenvedtem. Utána sikerült kicsit átzökkennem és egy tűrhető tempót felvettem. Közben meg számolgattam, hogy még többet kéne eveznem, így mentem tovább és a 15. km-től már nem volt kérdés, hogy megcsinálom, ami edzés előtt egy kósza ötletem volt, hogy 21 km-t evezek.

Ez ismét egy remek példa rá, hogy a gondolatok sokkal előrébb juttathatnak, csak ki kell tartani mellette és nem szabad feladni. Ugyebár a 21km 7 kör alatt van meg, így 6 lehetőségem volt rá, hogy feladjam és mindegyik kör végén át is futott ez a gondolat a fejemben. Semmi következménye nem lett volna, ha hamarabb kiszállok, de végül mindig arra jutottam, hogy haladok tovább. 

Bármilyen nehéznek és kilátástalannak tűnnek a dolgok az elején csinálni kell, menni kell tovább és úgy érsz célba!

Ezen a héten került sor az idei év első felmérés sorozatának. Hétfőn a 6x300m futással kezdtem a sort, ami már rosszul indult. Vagyis jól indult, csak a vége nem a tervek szerint alakult. Az első futásnál éreztem, hogy a bal combhajlítóm nem az igazi, de nem foglalkoztam vele. Így alakultak a dolog: 1 - 50,9; 2 - 49,9; 3 - 50,8. Majd jött a 4. futás, ahol már csak sántítva tudtam megtenni a távot és itt meg is kellett szakítanom a felmérésemet. Sajnáltam a dolgot, mert magamhoz képest jól ment az első három etap. Szerintem ezt az 50 másodperc körüli időt tudtam volna tartani, de ez nem derült ki.

Kedden a maximum erő felmérése jött. Fekvenyomásban 140kg-ig jutottam, mellhezhúzásban 114kg-ot teljesítettem, majd a húzódzkodásban sikerült egy egyéni csúcsot felállítani 44db-al. A lábemelés 30db, míg tolódzkodásban 50db sikerült.

Szerda a 2 perces felmérő ideje volt 60kg-ba. Fekvenyomásban 51db-ra, mellhezhúzásban 71db-ra és guggolásban 50db-ra módosítottam az egyéni csúcsomat.

Csütörtökön az utolsó felmérést a P.E.Tesztet csináltam meg. Itt 75kg-ot vettem alapul, mellyel fekvenyomásban 28db-ig, guggolásban 42 db-ig, húzódzkodásban (fordított fogásos) 30db-ig, lábemelésben (nyújtón) 32db-ig jutottam és a végén a megtartásban 67 másodpercig sikerült a nyújtón maradnom. 

Mindent összevetve több problémám is volt a felmérések alatt, de sikerült mindenben javítanom a korábbi felmérésemhez képest. Kivéve a tolódzkodásban. Remélem hamarosan már vízre is tudok szállni és akkor egy másabb jelleget vehetnek az edzéseim, de bármi legyen nyomom tovább.

Ti se hagyjátok magatokat elpunnyadni!

Ma reggel azon gondolkodtam, hogy nekem mikor ment el az eszem. A legkorábbi emlékem, ami eszembe jutott az amikor 8-9 évesen nagyapám szőlőjében bekapáltam egy sort megállás nélkül. Emlékszem a felénél már elfáradtam, de biztattam magam, hogy végig kell csinálnom. Lehet ez volt az első, lehet nem, de ezek után kezdtem bele sportolói pályafutásomba. Valami belülről hajtott. Anyukámékat meggyőztem, hogy nekem sportolnom kell.

Most pedig szabadságon vagyok és alhatnék tovább, pihenhetnék. Erre én hülye kitaláltam, hogy ha már van időm, akkor megyek mindennap kétszer is edzeni. Reggel felkelve eszembe jutott egy motivációs videó, mely pont a reggeli edzést motiválja. Meghallgattam készülődés közben és már tudtam, hogy ezt kell tennem, jó döntés volt. Az edzés utáni érzés az egy olyan érzés, amit nem lehet megvenni pénzért, amit nem tölthetsz le a netről. Ezt csak akkor érzed, ha megcsináltad és legyőzted önmagad. Ugyanez az érzésem volt már 8-9 évesen kapálás után és ez még a mai napig is valami elképesztő jó érzés tud lenni.

Higgyétek el egyedül csak a saját gondolataid akadályoznak. Imádom amikor elborul az agyam. Ilyenkor látszik, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amire gondolni merek. "Veszítsd el te is az eszed!" :)

December 29-én került megrendezésre Tiszafüreden a hagyományos terematlétika verseny. Idén is, mint mindig az volt a célom, hogy magamhoz képest mindig javítsak. Kicsit nehéz úgy, hogy soha semmit nem készülök külön erre a versenyre. Idén, ami egész jól ment az a futás volt. Ha jól emlékszem 4.10-et láttam a lapon, de ami biztos, hogy nagyon szoros befutó lett. Ahogy mondták beérkezéskor egy mellbimbónyival maradtam le az első helyről, 2 századra. Jött a helyből távol ugrás, ami nagy csalódás volt, hisz csak 2,43-at sikerült ugrani messze a 2,55-ös egyéni csúcsomtól. Medicin labdával csak 13,65 sikerült, ami a régi 15-6 méterekhez nagyon kevéske. Végül jött a magasugrás, ahol csak 130 centiig jutottam, ami szintén karcsúra sikerült a 140-et figyelembe véve. Összességében a 4. helyen végeztem. 

A korábbiakhoz képest kisebb volt az indulók létszáma a gyerekeknél, így elég hamar sikerült végeznünk. Kihasználtam ezt a szép napsütéses napot és egy jót eveztem még a délután folyamán. Végül egy jó kis sportos napom lett.

Az idei év utolsó versenye is meg volt. Így visszatekintve erre az évre csak egy dobogós helyet sikerült megcsípnem tájfutásban a Tisza-tó kupán. Jövőre azon leszek, hogy sikeresebb évet zárhassak.

Minden kedves blogolvasómnak kívánok sikerekben gazdag boldog új évet!

Nem az elmémre gondolva, bár ezt is lehetne hinni, hogy még decemberben is vízre szállok. Ma elég szép időnk volt és így nem is vált kérdéssé a mai evezésem. Még vízre szálláskor majdhogynem sütött a nap, de útközben egyre erősebbé vált a köd. Eleinte csak a csatorna végéből jobbra feltekintve az élő Tiszán nem láttam Vivient (ez egy kis hajócska kikötve a part mellett a csatorna végétől kb. 6-700 méterre) majd már a következő körben nem láttam szembe a Tisza túlpartját sem és csak sűrűsödött a köd. A látótávolság 100 méter alá csökkent. Nagyon jó élmény volt ez nekem, mert még ilyen ködben még soha nem eveztem. :)

Hogy miért evezek még ilyen körülmények között is? Igazából nem tudom. Ez belülről jön. Örömet okoz és sok élménnyel gazdagodom. Imádom, hogy senki nincs a vízen. Nyugalom és csend van. Pont 2 éve olvastam egy cikket, hogy az egyik szibériai óvodában az immunrendszer erősítésére olyan technikát alkalmaznak, hogy a gyerekeket levetkőztetik alsóneműre kimennek a hóba mínusz 10-15 fokba leöntik magukat hideg vízzel. Majd futnak egy kört az udvaron és egy kis melegedés után újra kijönnek és megcsinálják ugyanezt. Ehhez képest, amit én csinálok az semmiség. Úgyhogy mindenkit buzdítok, hogy mozduljatok ki a szabadba a friss levegőre és sportoljon! :)

• Anyu, megyek evezni!
• De hát kisfiam tél van!
• Tudom... sapka, kesztyű!

Gondoltam megosztom veletek is, hogy megejtettem a hétvégén életem első decemberi evezését. Szombaton került rá sor. Az is rekordnak számít nálam, hogy 5 fokos levegő hőmérséklet mellett (víz is 5 fokos volt) tettem meg kilométereimet. Eddigi rekordom 8 fokos levegő és 3 fokos vízen való evezés volt. Ilyenkor nagyon szeretek evezni, mert rajtam kívül senki nincs a vízen. Már csak a január marad ki, de ha ilyen enyhe idők lesznek és lesz elég víz a csatornába akkor valószínűleg nem marad ki az sem. 

Nem mondom, hogy ti is gyertek le evezni ilyen körülmények között, de mindenképpen érdemes kihasználni ezt az enyhe időt. Mozduljatok ki! 

Eddig még soha nem csináltam meg ezt a felmérést, de mivel szerepel a kajak válogatott felmérői közt így mindenképpen meg akartam csinálni. Most hamar végeztem a munkával. Kihasználva, hogy nem esett az eső és még világos volt, így nem is halogattam a dolgot. A célom az volt, hogy 1 percen belül meg legyen az összes. Kicsit nehezítette a dolgomat, hogy az út csúszós és nyálkás volt, de próbáltam ettől függetlenül a legtöbbet kihozni a dologból. A kitűzött minimum cél sikerült. A következő időket sikerült futni:

Figyelembe véve, hogy ebben a szezonban ez a harmadik futásom nem annyira rossz, de van rajta mit csiszolni. Tudjátok, csak edzeni kell és jönni fog az eredmény! ;)

A téli alapozás lassan elkezdődött és a héten több felmérést is megcsináltam, hogy lássam mi a kiindulópont. Kíváncsian vágtam neki, hisz mostanában egy kisebb betegség is hátráltatott az edzésben. Annyira, hogy kénytelen voltam 1 hetet teljesen kihagyni.

Hétfőn került sor a klasszikus helyi max erő felmérésünkre. Fekvenyomással kezdtem szokáshoz híven, ahol örömömre most is ment a 130 kg. A betegség előtt is néztem egy fekvenyomó maxot és akkor is ennyit tudtam, úgy, hogy nagyon keveset nyomtam mostanában fekve és február óta 100 kg felett nem is voltam. Mellhezhúzásban a tavalyi 109 kg most is ment. Húzódzkodásból 41 db ment, ami szintén jónak mondható, ha azt vesszem alapul, hogy életem legjobbja 42 volt még kb. 50 kilósan. :) Végül a lábemelést csináltam bordásfalon, ahol csak 25-ig jutottam. 

Kedden a válogatott által alkalmazott 60 kilós 2 perces felmérést csináltam meg. Fekvenyomásban 41 db, mellhezhúzásban 60 db és guggolásban 42 db-os egyéni csúcsokat állítottam be. Az előző napról fennmaradt tolódzkodás, ahol ugyan 3 ismétléssel elmaradtam a legjobbamtól, de a 60 db is egész szép.

A következő felmérés kicsit váratott magára, mert a guggolástól elég nagy izomláz lett a lábamban, hisz hónapok óta nem guggoltam. Szerdán egy kis futással próbáltam segíteni az izomlázon, de sajnos még nagyobb lett tőle. Így végül szombatra tettem a P.E.Tesztet. Igaz fejben nem voltam teljesen rápörögve, de meg akartam csinálni még ezen a héten. 70 kg-ot vettem alapul. Fekvenyomásban 26 db sikerült, ami 1-el több a legjobbamtól. Guggolásban 2 db-al sikerült a legjobbamat megdönteni és 40-ig jutottam. Húzódzkodásban csak 30-ig jutottam. Itt nekem a fordított fogás nem fekszik. Lábemelésben ismét csak 25-ig jutottam és végül a megtartás 60 másodperccel zártam.

Az egész hetet tekintve meg lehet elégedve az eredményekkel, hisz amiben nem is sikerült megdönteni az egyéni legjobbamat az is közel volt hozzá. Szeretném ezt a telet jól megalapozni és ezt tovább vinni a vízre és töretlenül folyamatosan fejlődni. Van egy mondás: "A nyár bajnokai télen születnek!" Úgy legyen! ;)

Augusztus 26-28-ig került megrendezésre a Felnőtt Gyorsasági és Parakenu Magyar Bajnokság kajak-kenu verseny Szolnokon. A szabadidős OB után kicsit meg voltam törve, hogy nem sikerült a 200 m-em. Eredetileg tervben volt, hogy indulok ezen a versenyen, de kicsit vacilláltam a korábbi rossz szereplésem miatt, hogy induljak-e. Végül megszületett a döntésem, hogy nem hagyom ki ezt a versenyt. A célom az volt, hogy jó érzésekkel szálljak ki a hajóból verseny után. 

Egy nagy bakim volt még közvetlen a verseny előtt, ez pedig az volt, hogy túlettem magam. Próbáltam annyit enni, hogy a lehető legjobban be legyek töltve szénhidráttal, de kicsit túlzásba vittem. Bemelegítéskor éreztem, hogy többet ettem a kelleténél. Minden esetre az volt bennem, amikor álltam be a rajtba, hogy bármi is történjen a lehető legjobban végignyomom a távot, hisz ezért jöttem. A rajtot szerintem jól elkaptam, bár az első pár húzással nem voltam teljesen megelégedve, de az elején éreztem, hogy együtt megyek a mezőnnyel. Lehet, hogy még a harmadik továbbjutást jelentő helyen is jöttem egy darabig, de sajnos a végén (vélhetően a túlevésnek is köszönhetően) drasztikusan besavasodtam és egyre darabosabb lett a mozgásom és így folyamatosan csúsztam egyre lentebb.

Végül a 6. helyen értem célba. Így a döntőbe nem kerültem be, de mégis jobb érzésekkel szálltam ki a hajóból, mint a szabadidős OB után. Az apróbb hibákat kiküszöbölöm, a telet megpróbálom keményebben megcsinálni és jövőre végre rendesen összerakni ezt a 200 métert. Nagyon kíváncsi lennék már rá, hogy mit tudnék kihozni magamból egy jó felkészülés után egy jó versenyen. Remélem jövőre ezt megtudjuk.

Kinek hónapok, kinek évek, évtizedek után kicsit megkophat a motiváció, hogy tovább fejlessze önmagát. Lassabban fejlődsz, ha viszont kicsit elengeded magad nagyon vissza tudsz esni. Nehéz folyamatosa fent tartani a motivációdat. Ilyenkor egy nagyon jó technika lehet, ha egy régi képet, régi edzésnaplót kezedbe veszel és visszagondolsz, hogy honnan is jutottál el idáig. 

Én már 20 éve folyamatosan sportolok. Az elmúlt időszakban kicsit úgy érzem, hogy nagyon döcögősen haladok. Miközben azt érzem, hogy sokkal több van bennem, csak valamiért nem sikerül felszínre hozni. Persze felnőttként munka mellett nehezebb. Főleg, hogy könnyű fizikai munkát végzek, ami sokszor nem is olyan könnyű. :)

Hogy honnan is indultam? Én egy nagyon-nagyon vékony kis srácként kezdtem el 10 évesen karatézni. Valahol 40 kiló alatt lehettem. Ha jól emlékszem akkor '98-ban már 44 kg is megvoltam, de '99 lehetett, amikor életem első fekvenyomó maxát nyomtam és emlékszem, hogy 45 kg-ot nyomtam és én is ugyanennyi voltam. Általános 8. osztályból 48 kg-mal ballagtam el. Tiszta "kottás" voltam már ekkor. :D

Mit értem el azóta a sportban? Több sportággal is megismerkedtem a 20 év alatt, melyeket rövidebb, hosszabb ideig csináltam/csinálom is. Rengeteg tapasztalattal és élménnyel lettem gazdagabb. Több magyar bajnoki cím és dobogós helyezés mellett több nemzetközi versenyen is részt vettem már. EB-n ill. VB-n még nem sikerült dobogós helyen végeznem, így akár ezt is ki lehetne tűzni következő célnak. 

Egy mondatban: Nézd meg honnan indultál, hol vagy most, hová tartasz és koncentrálj a mai napra a céloddal a szemed előtt!

 Régen és most!1998-2015, 44-69kg összehasonlítás!

A szokásokhoz híven idén is július második hétvégéjén került megrendezésre Szolnokon a Szabadidős és Masters Magyar Bajnokság kajak-kenu sportágban. Idén csak egyesben indultam 500 ill. 200 méteren. Szombaton kerültek megrendezésre az 500 méterek. Három előfutamból az első 3 jutott tovább a döntőbe. A rajtot elég jól elkaptam második próbálkozásra, ugyanis első alkalommal kiugrottam és új rajtot kellett csinálnunk. 300 méterig nem volt semmi gondom. Kaptam a partról az információt, hogy 3. helyen jövök és bőven van előnyöm. Ekkor ki is néztem oldalra és láttam, hogy az első kettővel egyetemben egész jó kis előnyt alakítottunk ki. Én mivel a végét nem bírom már annyira az 500-nak így azon voltam, hogy csak annyira evezzek, hogy meglegyen a továbbjutás. A végére kicsit szorosra sikeredett a befutó, de sikerült döntőbe jutnom. Nem sokat hagytam ebbe a pályába, de az elejét picit jobban is meg tudtam volna nyomni ill. a végén gondoltam, ha nem nézelődöm akkor jobban is mehet a döntőben. A döntőben viszont nem igazán ment az elképzeléseim szerint a dolog. Az első hatba vártam volna magam, de végül csak 9. helyen sikerült beérnem a célba. A minimum célkitűzésem végül is meg lett.

Vasárnap a 200 méterre került a sor. Itt volt talán a verseny legnépesebb mezőnye a 4 előfutamával. Itt az első 4 ill. a 2 legjobb 5. helyezett került a középfutamokba. Gondoltam ez simán menni fog, de legnagyobb meglepetésemre 6. helyen futottam be. Nem is tudom mi volt velem. Egyszerűen nem tudtam mit történt velem. Nem ment alattam a hajó. Az időm is pocsék volt. Simán végig kellett volna mennem a döntőig. 

Nagyon megtört ez a rossz eredmény. Azon gondolkodtam, hogy rendszeresen edzettem és nem is voltam rossz formában mégis ilyen rosszul szerepeltem, lehet hagynom kellene ezt az egész dolgot. Végül arra jutottam, hogy az út tesz boldoggá és nem a végcél. Szóval folytatom az edzést és azért is a mostanitól jobb formába fogok kerülni még ezen a nyáron.

Már nálam szokás, hogy a szabadidős ob előtt 3 héttel megyek 5x200 m-t időre. A korábbiakhoz képest most reggel csináltam meg. Kell egy kicsit ezt is gyakorolni, hisz a versenyeken az előfutamok reggelente vannak és ott is teljesíteni kell. Már korábban is éreztem versenyeken, hogy az előfutamon nem igazán tudtam teljesen rákoncentrálni a dolgokra. Azt ma is éreztem végig. A mai amatőr hibám az volt pluszban, hogy túl sokat reggeliztem, ami mint tudjuk nem ideális mozgás előtt. Annyira sokat sikerül, hogy csak délben tudtam újra enni. Mindent összevetve azért szerettem volna a tavalyi legjobb 38-as időt mérni most is és a többit is 40 környékén tartani. Idén kicsit másabb jellegű a felkészülésem. Tavaly ilyenkor már javában mentem 1 perc alatti résztávokat is. Idén 1-2 percek voltak a legrövidebb hajtások ill. több 500-as pályát mentem eddig a korábbiakhoz képest. 

Az elsőt sikerült 39 másodperc alatt, de éreztem, hogy nem sikerült túl jól és maradt benne. Ettől függetlenül a következőt nagyon gyatra 45-ös idővel csináltam meg. Tény, hogy itt keveset is pihentem, mert úgy döntöttem megyek míg a motorosok alám nem húzzák a vizet. Harmadikra lötyögős vízen sikerült a pályát megcsinálni, ami kicsit bántott, mert többet éreztem benne. 40 lett az idő. Utolsó előtti 41, míg az utolsóra megint egy 40 másodperc alatt sikerült a 200 m. 

Nem teljesen úgy ment ahogy azt szerettem volna, de én bízok benne, hogy ettől csak jobban fog menni. Ez egy biztató kezdet. Az 500-as pályák is eleinte 2:10 környékén sikerültek legjobban, most meg már 1:52 alatt is ment. 3 hét múlva meglátjuk, hogy megy a 200 méter. ;)

Ui.: Délutáni evezés során eleinte egy darad 200-at terveztem, de végül lett 3 is. 38-40-40. :)

Mint a címből is kiderült, idén a 3. alkalommal került megrendezésre a Tisza-tó kupa tájfutó verseny itt Tiszafüreden. Eddig minden alkalommal a nyílt technikás kategóriában indultam és kétszer sikerült az élen végezni. Most is ez volt a terv. Nagyon kíváncsian vártam a versenyt, hisz most a korábbiaktól eltérően belvárosi futam volt. Ezelőtt Eger kupa keretén belül vettem rész belvárosi versenyen, ami nagyon tetszett.

Az idő nagyon meleg volt, szikrázó napsütésben zajlott a verseny. Nem is volt könnyű ilyen melegben futni. Lehet ennek volt betudható, hogy az első futamban egy nagyon nagy bakit ejtettem. Az utolsó előtti pontra nagyon elnéztem a ráfutást. Nagy kerülővel sikerült végül megcsinálnom. Szerintem ott minimum 2 percet buktam, ha nem többet. Kár volt érte, mert a futam után a 4. helyen sikerült zárnom 2:27-tel lemaradva az elsőtől. Olyan meleg volt, hogy beérkezésem után simán megittam egy liter vizet és nem éreztem, hogy "túl ittam" volna magam. 

A délutáni etapra úgy mentem, hogy nagyon keményen megnyomom és próbálok minél több időt lefaragni, hogy a dobogóra fel tudjak állni. Itt is volt néha egy kis bizonytalanságom az elején és hagytam egy kis időt a pályán, de sikerült a legjobb időt futnom a kategóriámban. Sajnos annyira azért nem volt jó, hogy a összetettben győzzek, de a 2. helyre sikerült feljönnöm 1:04-el lemaradva az összetett győzelemről.

Mindent összevetve egy jó hangulatú verseny volt ismét. A támogatóknak és a segítőknek köszönjük a munkájukat. Remélem jövőre még nagyobb lesz ez a verseny. Nem néztem a tendenciát, de szerintem egyre több induló van és idén már Romániából is képviselte magát egy csapat. Csak így tovább!

Unokahúgaimnak idén még segítettem, de jövőre már ők is élesben fognak versenyezni

A gyermek versenyen már egyedül mentek

A hétvégén került megrendezésre a kajak Maraton Magyar Bajnokág. Az idő most sem kedvezett az indulóknak, hisz szinte végig folyamatosan esett az eső és kb. 12 fok volt. Idén is elindultam szabadidős kategóriában 10 km-es távon. A célom az lett volna, hogy úgy szálljak ki a verseny végén a hajóból, hogy megvan az érzés, hogy mindent kiadtam magamból, amit csak lehet. Ez már a rajtnál kiderült, hogy nem lesz így, mivel már induláskor kioldott a gurtni a hajóban. Szerencsére nem estem ki a hajóból és tudtam folytatni a versenyt, bár így nem a legjobb evezni. Meg is fordult a fejemben, hogy akkor itt ki is állok inkább, mert nem tudok így teljes erővel evezni. Hamar elvetettem a gondolatot, hisz nem azért utaztam át az országot, hogy csak úgy kiálljak már a legelején. Úgy voltam vele, hogy bármi is lesz akkor is végig evezem és küzdök, hogy ne utolsóként érjek be a célba. Végül is sikerült, mert 22. helyen értem célba a 26 indulóból. 

Visszagondolva a 16 évvel ezelőtti kezdetektől fogva valahogy ez a maraton sosem akar összejönni. Mindig volt valami, ami nem úgy ment, ahogy azt elterveztem. Szerettem volna ezt most megtörni, de még várat magára. A következőkben a 200 méter kerül fókuszba. Mindent megteszek, hogy ott minden a legjobban sikerüljön és kihozzam magamból a maximumot.  

Még mielőtt belekezdenék a mai nap elmesélésébe kicsit tekintsünk vissza a tegnapra. Kicsit hosszabbra sikeredett a munkanap és este olyan fél 7 tájt értem haza. Fáradt voltam, de barátommal megbeszéltük, hogy este egy kicsi sörözünk. Kicsit több sört ittam, mint "szoktam". Ha nagy ritkán iszok akkor max. 1 liter fogy el, de most 2 lett a vége és hajnal 2-kor feküdtem le.

Reggel 8-kor már keltem, mert délelőtt sárkányhajót kellett kormányoznom. Kicsit másnapos is voltam, picit fájt a fejem. A reggelim egy 6 tojásos rántotta 4-5 szelet tönkölykenyérrel elfogyasztva illetve még mielőtt indult volna a sárkányhajózás ettem egy croissant. Olyan fél 1 tájt végeztünk és akkor ettem szintén egy croissant plusz még egy csomag kekszet. Szépen összekészültem és 1 óra 2 perckor már el is indultam kajakozni. Max. 12 km-t terveztem. Nem is teljesen éreztem magam jól a hajóban. Valahogy nem volt az igazi. 10 km után nyomtam egy 2000 m-t időre. Nekem 9:17 a legjobbam és ezt 30-40 között szerettem volna megcsinálni, de végül csak 9:48 lett. Evezgettem kifelé, amikor megláttam, hogy Fülöp Jani egyedül evez. Mielőtt vízre szálltam beszéltük, hogy 2-kor evez egy 20 km-t a fiával. Utána mentem, hogy ne evezzen már egyedül, bár később megláttam Gergőt is, hogy előrébb evezett. Hozzájuk csapódtam, gondoltam megpróbálok velük menni talán nem lesz túl nagy a tempó, vizezek és akkor lesz 32 km-em. 5 km-t mentem velük, de nem nagyon tudtam tartani a lépést meg egyre rosszabb érzés volt a hajóban is ülni és végül vissza is fordultam, hogy jövök ki. Számolgattam, hogy így is lesz olyan 26 km-em, ami idei csúcs lenne, mert 15-nél többet még nem mentem ebben a szezonban. Óraátállításig nehezebb dolgom volt, mert munka után volt, hogy csak 6 km fért bele sötétedésig, de utána se nagyon húztam bele és össz. km-ben is alig jártam 200 fölött. Szóval teljesen elégedett lehetek ezzel a 26-al is, csak gondoltam magamban érjek ki.

Olyan 1,5-2 km-t lazán evezgettem és egyszer csak minden gondom, bajom elszállt. Újra tudtam lendületesen evezni és azt kezdtem el tervezni, hogy is tudnék 40 km-t evezni. A korábbi csúcsom evés, ivás és kiszállás nélkül ennyi volt és azt minimum be akartam állítani. Természetesen nem volt nálam se étel se ital. Nem hosszú evezést terveztem. A 35. km után kíváncsiságból ismét néztem egy 2000 m-t időre, ami 11:08 lett. Azért fáradtam rendesen. A 39. km-ben eszembe jutott az Így jártam anyátokkal című sorozatól egy kis jelenet, amikor Marshall edzett, hogy le tudja futni a maratont és erre Barney beszólt egy ilyet, hogy: "A maratonra nem kell edzeni, azt csak le kell futni!" Olyan jól éreztem magam, hogy tudtam itt nem lehet még vége. Az 50 km-es csúcsom beállításán, megdöntését tűztem ki célomul. 50 km volt a leghosszabb evezésem egyszerre, igaz itt volt evés, ivás és 1 kiszállás is pár perc pihenővel. Végül 52 km-ig jutottam. Az utolsó néhány km volt csak szenvedősebb, de nem úgy szálltam ki, hogy itt totál végem van, csak, hogy nagyon elfáradtam. Összesen 5 óra 4 percet vett igénybe ez a "kis túrám". 

Szeretem az ilyen kis elkattanásaimat. Megmutatja, hogy mire is vagyok képes. Többre, mint amire gondolok. Itt a példa, hogy minden csak döntés kérdése. Csak csinálni kell és menni fog. Nem kell semmi másra gondolni, kifogásokat keresni, hogy miért nem. Utam során, ha jól számolom 3-szor is elhaladtam a kajakház csatornája előtt, ahol bármikor kiszállhattam volna plusz bármikor dönthettem volna, hogy abbahagyom. De ha meg van a cél akkor töretlenül haladni kell felé és eléred. Gyerünk! Hajrá!

Már korábban is szerettem volna megtenni az idei első vízre szállást, de ez csak a mai napon valósult meg. Szerencsére a vízszintje is már elég magas (majdnem a nyári vízálláson van) ill. az is sokat segít, hogy melegednek és hosszabbodnak a nappalok. Ha az időjárásban nem lesz nagy romlás akkor akár hétköznaponként munka után is le tudok már menni evezni. Nagyon jó, hogy ilyenkor senki nincs a vízen és nyugodtan lehet róni a kilométereket. Élvezetes volt az idei év első 9 km-e és ezzel meg is kezdtem a tavaszi vízi alapozást.

A tegnapi nap folyamán nagyon rosszul éreztem magam. Nagyon fájt a torkom, kicsit szédültem és 38 fokos lázam volt. Ma, ahogy felébredtem már semmi bajom nem volt. Ennek köszönhetően nem is halasztottam el a soron következő felmérésemet sem. A szokásos fekvenyomás-mellhezhúzás-guggolás 60 kg-ba 2 perces időlimittel. A fekvenyomásban a korábbi felmérésem 33 ismétléséig jutottam el megint, de most 1 percen belül megcsináltam és így mondhatjuk, hogy javítottam, mert legutóbb kb. 10 másodperccel több idő kellett ehhez. Mellhezhúzásban 56 ismétlésig jutottam, ami egyéni csúcs. Guggolásban 36 db-ig jutottam. Az egész felmérést gyorsan lezavartam, hisz bemelegítéssel együtt 15 perc alatt kész is volt. Általában egy 30 percet azért szoktam rá szánni.

Most az edzéseim más fajta irányt vesznek. Kíváncsian várom, hogy a következő felmérésben mennyire fog meglátszódni. A legfontosabb, hogy menjen az edzés. ;)

A hétvégi verseny után (és közben is) nem éreztem jól magam. Kicsit fáj a torkom, fáradt vagyok. Gondolkodtam rajta, hogy szerdára halasztom a felmérést és addig pihenek, de végül úgy döntöttem csak megcsinálom a mai napon. Most a verseny miatt a fekvenyomást kihagytam és a mellhezhúzással kezdtem és sikerült is javítanom a korábbi eredményen 8 kg-ot és 114-et húztam. Utána jött a lábemelés, ahol 35 db ment (+2 db a korábbihoz képest). Húzódzkodással folytattam, ahol a korábbi 39-et sikerült beállítanom. Legvégül jött a tolódzkodás. Itt 63 db sikerült (+1 db a korábbihoz képest).

Örülök neki, hogy még ilyen állapotban is sikerült szinte mindenből javítanom. Remélem hamarosan újra jobb formában leszek és akkor teljes erőbedobással mehet az edzés.

Február 21-22-én került megrendezésre az Ifi, Junior, Felnőtt, Mastres RAW Fekvenyomó Magyar Bajnokság Vésztőn. A versenyre úgy döntöttem, hogy befogyok a -66 kg-os kategóriába. Kicsit nehezebben is ment mint gondoltam, de végül túl "jól" is sikerült, mert 64,95-el mérlegeltem. Kezdőfogásra 115 kg-ot kértem, amit meg is adtak, majd mentem 120-ra, ami rajtam maradt. Utolsónak első gondolatra maradtam a 120 kg-on, de végül arra jutottam, hogy bekérem 122,5-re, mert akkor esélyem lehet a 3. helyre. Sajnos csak szabálytalanul sikerült megnyomni, így végül csak az 5. helyen zártam a versenyt. Az egész versenyen jellemző volt rám, hogy nagyon dekoncentrált voltam és nem is sikerült menet közben sem összekapni magam. Ugyebár tudjuk, hogy minden fejben dől el és ha nincsenek rendben a gondolatok akkor az eredmény sem úgy jön, ahogy szeretnénk. Ezzel a résszel is kicsit többet kell foglalkozni.

A csapat kakukktojása lettem, hisz a nap folyamán minden csapattársam a 3. helyen végzett. Név szerint: Virágh Edina, Bene Ármin és Csiszár Dániel. Ezúton is gratulálok nekik! Köszönöm mindenkinek a segítséget és kiemelném Nagy Tamást, aki beáldozta a napját és elvitt minket a versenyre (már nem először). 

A napom legnagyobb nyomása. Már csak azért is megnyomtam. :)

A hagyományoktól most eltérően január utolsó szombatján került megrendezésre a tiszafüredi terematlétika bajnokság. (Mindig december végén szokott lenni.) Általában évente kerül megrendezésre ez a verseny, de most 2012-ben volt utoljára (egyéb okok miatt). Minden esetre sokan hiányoltuk, de szerencsére újra megvalósulhatott ez a rendezvény. Köszönet a szervezőknek, a segítőknek és a támogatóknak. Ez az esemény nagy réteget megmozgat, hiszen a kisiskolástól kezdve egészen a masters korcsoportig mindenki indulhat. Nagyon jó kis hangulatos verseny szokott lenni, ami szerintem most is megvalósult. Az idei évben 169 indulóval elég népes mezőny gyűlt össze. Egyedül a felnőtt ill. masters női kategóriában volt hiányérzetem, hisz sajnos ott egyáltalán nem volt induló. Remélem a jövőben a hölgyek is bátrabbak lesznek és beneveznek.

A férfi felnőtt VI. korcsoportban 6-an versengtünk. Igazából önmagunkkal, mert nem a végeredmény érdekelt minket. Nekem ebből a szempontból vegyes érzelmek születtek, hisz amit szerettem volna megcsinálni abból csak 1 számot sikerült úgy teljesítenem. Lássuk sorba a versenyszámokat: a 30 m-es síkfutásban 4:48-at sikerült futni. Itt szerettem volna 4 másodperchez közelebbi időt. Jött a helyből távol ugrás, ahol 255 cm-t sikerült ugrani, ami a terven felül sikerült. 2,5 méter felett szerettem volna ugrani és 5 centivel sikerült is. A medicinlabda dobás viszont eléggé lehúzta a kedvem. A 14 m környékét szerettem volna minimum megdobni, de 12 méter 36 centi lett a legjobb dobásom. Nem tudom, hogy miért volt ilyen gyenge. Végül jött a magasugrás. Itt az alsó célkitűzés a 135 cm volt, de a 140-et szerettem volna átlépni. Maradt a minimum cél és 135 lett a vége. Egyszer talán végre megtanulom már ezt a flop technikát is. :) Végül 13 helyezési ponttal a 3. helyen zártam a versenyt. 

Remélem a legközelebbi terematlétika versenyre nem kell ennyit várnunk és sikerül újra évente megrendezni. Nagyon jó és hangulatos kis verseny és nélküle szegényebb lenne Tiszafüred sportélete. Atlétikában nem vagyok jó, de mindig szívesen veszek részt rajta. 

Kicsit szomorkásan indult számomra a mai edzés. Fekvenyomással kezdtem és 100kg-ba 5x5 volt a terv. Sajnos már a 3. sorozattól az utolsó ismétléssel problémáim voltak. Sajnos a fekvenyomásom mostanában nem valami fényes. Ami viszont igazán említésre méltó a mai napon a felhúzás volt az edzés végén. Idejét sem tudom mikor húztam fel utoljára és akkor is csak egy egyszeri alkalom volt. Most az volt a tervem, hogy 140-be húzok amennyit tudok sorozatban. Gondoltam, hogy esetleg 3x6, de ha jól megy akkor 8-ig is felmegyek. Az első sorozatban viszont annyira jól ment, hogy elmentem 11-ig. Utána azért maradtam a 8-aknál, de ez a 11 egy újabb egyéni rekordom, mert a csúcs 140-be 10 ismétlés volt. Korábban 2-szer is sikerült beállítanom ezt a 10 db-ot, de most túl is szárnyaltam. 

A lényeg, hogy az edzésnek akkor van vége amikor már átöltözöl. Addig viszont még, ha gyengén is kezdődik a végén még jól mehet. Nem kell elkeseredni és pláne nem feladni. Csinálni kell! Ennyi!

A mai napon az edzés bemelegítése gyanánt néztem egy muscle up felmérést. Korábban még a nyáron néztem valamikor, hogy láb letétele nélkül 10 db megy egyszerre. Ezt szerettem volna megdönteni és sikerült is 2 darabbal túlszárnyalni. Még nem sok, de ez is nőni fog idővel. 

Az edzést egy kis fekvenyomással folytattam 80 kg-ba nyomtam 5x10-et, ami így durván 1 hónappal a fekvenyomó ob előtt kicsit karcsú, de még durván van 1 hónapom. ;) Ezt követte a mellhezhúzás, amiben a korábban alkalmazott 74 kg-ba kezdtem az 5x10-et. Mivel könnyen ment emeltem 5 kg-ot. Még az is ment és így emeltem megint. A 4. sorozatot már 89 kg-ba csináltam már kicsit nehézkesen, de hogy ne törjön meg a piramis felmentem 94-re az utolsóra. Hozzáteszem december 30.-án 106-ot húztam maxra és hétfőn 94-be csináltam 5x5-öt, illetve az utolsóra felraktam 99-re. Most úgy feküdtem a 94-nek, hogy 8-at mindenképpen szeretnék csinálni. Végül is ez teljes mértékben sikerült, mert 8 teljesen feljött és még kettőt húztam, hogy nem koppant. Kissé öregurasan csináltam, mint a videón is látszik, de csináltam. :)

Az edzés végén még egy kis csípőemelés és egy kis hasprés volt. Azt mondom, hogy hétvégére nem is volt így rossz. Magamhoz képest sikerült megint többet teljesítenem. Remélem továbbra is töretlen marad a lendület.

A mai napon került sor a max. erőfelmérőre. A klasszikus számokban történt a felmérés: fekvenyomás, mellhezhúzás, húzódzkodás, tolódzkodás, lábemelés. A felmérés nem a legszigorúbb szabályok alapján ment. Gondolok itt a fekvenyomásnál beleemeltem a csípőm, mellhezhúzásnál nem koppant, de "tűréshatáron" belül volt. Erre a felmérésre is mondhatom, hogy edzetlenül csináltam meg, hisz előtte csak a tegnapi nap folyamán volt egy átmozgató kis kondi edzésem és ebben a hónapban összesen ezzel együtt is csak 5 edzésem volt. Ebből 2 felmérő és 1 futó edzés volt. Ettől függetlenül a tavalyi eredményeket majdhogynem egy az egyben megcsináltam. Tolódzkodásban még egyéni rekordot is csináltam. A testsúlyom az ünnepek alatt nem nagyon csúszott fel, mert még mindig csak 67,4 vagyok.

Na de vegyük is sorba szám szerint miből mennyi ment: fekvenyomás 125 kg, mellhezhúzás 106 kg, húzódzkodás 39 db, tolódzkodás 62 db, lábemelés 33 db sikerült.

Remélem, hogy jövőre többet tudok edzeni és ezeket is túl fogom szárnyalni a következő felmérés alkalmával. 

Ui.: Boldog Új Évet Kívánok minden kedves blog olvasómnak! Jövőre is legyetek kitartóak és edzetek sokat!

A korábbi szezonhoz híven ebben a téli felkészülésben is megcsináltam az első, a kajak-kenu válogatott által alkalmazott erőfelmérőt. Aki esetleg nem emlékezne, hogy miből is áll ez: fekvenyomás, mellhez húzás 60 kg-ban 2 perces időlimittel és a hagyományomhoz híven én a guggolást is belevettem. Az idén kicsit később kezdtem (vagyis igazság szerint el se kezdtem rendesen) a téli alapozást. Ez mondjuk a jó időnek is köszönhető, hisz novemberben még eveztem. A kondi rész viszont nem igazán indult még be nálam. Néha egy kicsit nyomtam fekve és húztam mellhez, de a futást és a saját testsúlyos edzéseket csináltam inkább. Az utóbbi 2 hét pedig teljesen edzésmentesen telt. Annyiból jó, hogy ezt a felmérést úgy szerettem volna megcsinálni, hogy előtte nem nagyon kondizok. Azt akartam megnézni, hogy mi az alap. Szerintem ez most így sikerült is.

Na de lássuk sorban, hogy miket is csináltam. Fekvenyomásban 33 ismétlésnél teljesen besavasodtam és le is tettem, pedig még lett volna 1 perc 10 másodpercem. Itt még soha nem sikerült a 2 percet végig dolgoznom. A legjobbamtól 7 ismétléssel marad el. Mellhezhúzásban 46 db sikerült, ami 9-el kevesebb a tavalyi utolsó felméréstől. Guggolásban viszont a 40 ismétléssel abszolút egyéni csúcsot csináltam, 4-el javítva. 

Ha ezekhez hozzávesszük azt is, hogy az elmúlt időszakban 5 kg-ot fogytam (72-ről 67-re), nem is mondható rossznak. Remélem sikerül rendszeresen lejárnom edzeni és akkor mindenből egyéni csúccsal zárhatom majd ezt az idei felmérősorozatot.

Ezt a jó időt kihasználva elmentem a többiekkel evezni egy hosszabbat. Nekik 20 km volt a céljuk, de én már előtte is egy 25-30-ra számítottam. Így mikor ők kimentek a 20 km után én elindultam, hogy a 30 meglegyen. Az első 20 nem nagyon viselt meg, még bőven éreztem magamban erőt. Útközben számolgattam az idővel és a km-rel és végül úgy döntöttem, hogy a 40 olyan szép kerek és pont belefér napnyugtáig. Egyedül az utolsó km esett rosszul. Addig semmi extra fáradtságot nem éreztem. A táv megtételében annyi érdekesség volt, hogy folyamatos evezés volt kiszállás nélkül. Ennyit így még nem tettem meg. Ráadásul volt nálam 2 banán, egy kis csomag keksz (50 g-os) és kb. 1 liter víz, de útközben nem fogyott ebből semmi. Az út egyetlen rossz része az volt, hogy kb. 15 km után már nagyon kellett volna pisilnem, de ezt csak az út végén ejtettem meg, mivel nem akartam kiszállni közben. Kellemes fáradtsággal szálltam ki és egyedüli negatívum az volt, hogy nem hagytak meleg vizet a többiek. :( Ha több időm lett volna és nem kezdtem volna fázni akkor lehet még az 50 km-t is megcsináltam volna. Na, majd legközelebb. ;)

Remélem ti is kihasználtátok ezt a jó időt és kint a szabadban mozogtatok egy jót. Túrázásra és edzésre is nagyon alkalmas ez az időjárás. Holnap még ilyen idő lesz. Használd ki! :)

A hétvégén zajlott Szolnokon a Szabadidős Magyar Bajnokság kajak sportágban. Már pénteken lementünk, hogy jobban tudjunk pihenni, mert ugyebár ezen a hétvégén volt itt Tiszafüreden a Halasnapok, mely elég zajosan szokott zajlani. A szakadó esőre való tekintettel egy hotelben szálltunk meg sátrazás helyett, de sajnos nem sikerült itt sem megfelelően pihennem. Az éjszaka sokszor felébredtem és nem jól aludtam. Szombaton az 500m volt terítéken. Délelőtt az egyesem volt, ahol már az előfutamban elvéreztem. A rajtot még megnyertem és 250-ig is a 2.-3. helyen voltam, de utána jött a fal és végül utolsó előtti helyen sikerült beérnem. Délután mix párosban álltam a rajthoz Sasvári Ildikóval. Ildikó első versenyén vett részt, ráadásul mi (egyedüliként a mezőnyben) nem versenykajakban, hanem túrakajakban álltunk rajthoz. Nem tudtam mire számíthatunk, de arra törekedtünk, hogy amit tudunk azt kihozzunk magunkból. Annyira bejött a dolog, hogy 5. helyen sikerült célba érnünk.

Másnap 200 m-es távon mértük össze erőnket. Valamivel azért jobban sikerült aludnom az éjszaka, de még sem voltam túl kipihent. Délelőtt szintén az egyes volt, ahol az előfutamot sikerült megnyerni, pedig a rajtot kicsit elrontottam, de ez még korrigálható volt. A döntőben viszont még ettől is rosszabb volt a rajtom. Nem is tudom mi volt velem. Annyira rosszul indultam, hogy az egész mezőny elment mellettem. A végén annyira sikerült feljönnöm, hogy az 5. helyért harcoltam, de sajnos alulmaradtam. Szintén délután volt a mix páros, ahol a korábbiakból kiindulva minimum az 5. helyre vártam magunkat és ezt sikerült is teljesítenünk.

 Mindent összevetve az egyes számaim nem nagyon jól sikerültek, de a páros jól mentek. Remélem jövőre még jobban sikerül a párost összecsiszolni és sikerül egy versenyhajót jól megülnünk és akkor még szebb helyen tudunk majd végezni. Egyesben meg még többet kell edzenem és akkor az is jobban fog menni. 

Idén még nem is nagyon mentem 200 m-t. Talán egyszer sem. Most 3 héttel a szabadidős ob előtt mindenképpen aktuális volt megnézni, hogy hogy is megy. Tavaly napra pontosan ekkor mentem 5x200 m-t időre. (Ezt csak most tudtam meg, hogy megnéztem a füzetemben a tavalyi feljegyzéseket. :D ) Tavaly ekkor 40 másodperc volt a legjobb időm és hanyagságom miatt csak annyit tudok, hogy a többi 45 alatt volt. Most előtte bemelegítésként mentem 2x500 métert. Igaz ezt nem is nyomtam meg nagyon, főleg, hogy egy kedves jachtos ember teli gázon közlekedett a pályán. Végül is a célt elértem, mert bemelegedtem tőle és kicsit fel is húztam magam ezen a dolgon. Elsőre mentem lötyögős vízen egy 42 másodpercet. Gondoltam, magamban, hogy sima vízen biztos tudnék egy 40-et. Másodikra vártam egy jó pillanatot, amikor senki nem kelti a hullámokat és sikerült 40 alá bemennem. 38 másodpercnél értem a célba. Magam is meglepődtem, de örültem, mert soha nem mértem ennyit. Harmadikra megint csak 42 sikerült (szintén a jacht utáni lötyögős víz volt) 4.-re 39-et és végül egy 40 másodpercet sikerült kihozni magamból. 

Persze kajakban az idő nem mérvadó, hisz a pálya mindig más. Ami viszont biztos, hogy ugyanaz volt: az a megtett táv. Azért szerintem kijelenthető, hogy magamhoz képest fejlődtem és a legfontosabb ez. A kitartó kemény munka eredménye.

Idén még télen a 38 másodpercet tűztem ki magamnak célul. Ez most meg is van és ez a minimum célkitűzésem a versenyre is. Én bízom benne, hogy ott is menni fog, de addig keményen edzek tovább! 

Tiszafüred adott otthont pünkösd vasárnap a II. Tisza-tó kupa tájékozódási futóversenynek. A tavalyihoz hasonlóan idén is indultam és idén is nyílt technikás kategóriában indultam el. Kicsit kíváncsian vártam, hogy fog menni a futás, hisz február vége óta nem futottam. Idén is délelőtti és délutáni futamon lehetett részt venni. Természetesen a helyezést most is a délelőtti és a délutáni futam összege adta. Az első futam pontjai elég technikásan voltak elhelyezve és kicsit kavarogtam is. Elég sok időt eldobva ezzel magamtól. Útközben az egyik pontnál azt hittem, hogy el is rontottam és rossz sorrendben érkeztem a pontokhoz. Kis idő után leesett, hogy nem hibáztam és újult erővel vágtam neki a táv utolsó felének. A meleg és a fáradtság megtréfált, de erről szól a tájfutás. A délelőttöt a 2. helyen sikerült zárnom. A délutánnak úgy vágtam neki, hogy mindent beleadva fogok futni és a pontok érintése után kétszer is megnézem, hogy milyen pont jön és arra, hogy a legjobb ráfutni. Annyira nem is kellett volna szerintem így tennem, hisz ez nem volt olyan technikás, mint a korábbi. Viszonylag egy jó időt sikerült futnom, legalábbis annyira elég volt, hogy összetettben sikerült ismételten nyernem. Így nem szakadt meg a Tisza-tó kupa győzelmi sorozatom. Örültem neki, hogy sikerült a duplázás és remélem jövőre kicsit azért felkészültebben indulok a versenyen és akkor is sikerülni fog egy szép sikert elérni.

A 2. futam rajtja előtt 

A 2 futam rajt után, avagy szárnyalok a győzelem felé :)

A hétvégén került megrendezésre a maraton OB Győrben. Én idén csak egyesben indultam szabadidős kategóriában 10 km-es távon. Szerencsére az időjárás annyiban kegyes volt hozzánk, hogy nem esett az eső, bár kicsit fújt a szél és hideg volt. Idén más pálya volt kijelölve, mit korábban volt. A mi kategóriánk most külön egy holtágban csapott össze. A rajtnál elég szűkösen voltunk a közel 20 hajóval, de csak úgy mozogtam a rajtvonalnál, hogy végül viszonylag egész nagy helyem lett. Legalábbis ahhoz képest, hogy az elején olyan szűken álltunk, hogy egymás hajóján támasztottunk a mellettem lévőkkel. Sajnos azonban a rajtnál kicsit beragadta, de a középmezőnnyel azért sikerült elindulnom. Eredetileg az lett volna a cél, hogy egy hatalmas rajtot csinálok és megpróbálok az élmezőnynek vizezni, amíg bírom. Ez ugyebár nem jött össze, de ami számomra még rosszabb hír volt, hogy a középmezőny vizéről is leestem. Azt vettem észre, hogy egyre jobban esek vissza. Eveztem, de egyszerűen nem ment a hajó alattam. Közben egyre csak savasodtam befelé. Az első kanyarnál (3 fordulós volt a táv) már a mezőny végén voltam és beállt a hátam, a vállam és az alkarom. Olyan szinten voltam, hogy azon gondolkodtam, hogy visszaevezek és ki is állok a versenyből, mert már esélyem sem volt egy jobb helyezésre (az első 10-ben szerettem volna végezni) és ráadásul fájt is mindenem. Végül csak úgy döntöttem, ha már eljöttem és itt vagyok végigküzdöm ezt a távot. Meg egy külön kis fogadásom is volt Virág Tibor sporttárssal, aki az utánam lévő futamban 5 perc hátránnyal indult. Abban bíztam, hogy legalább ezt megnyerem. A fogadás tárgya az volt, hogy ő szerinte utol fog érni, de az én állásom az volt, hogy nem. Ahogy haladtam előre úgy mozogtam egyre nehezebben. A vállam és az alkarom már nagyon nem akart dolgozni. Nehéz volt még a lapátot is megtartanom, de tudtam, ha egyszer letenném akkor ott lenne vége a futamomnak, mert újra biztos nem tudnék elindulni. Láttam, hogy a mögöttem jövő mezőny egyre közelebb ér hozzám és az utolsó forduló után próbáltam magam összeszedni, hogy legalább Tibi ne érjen utol, de annyira rossz állapotban voltam, hogy ezt sem tudtam elkerülni. Végül a kategóriámban 16. helyen értem a célba.

Nagyot küzdöttem magammal és sajnos nem a versenytársakkal. Igaz én mindig úgy indulok egy versenyen, hogy a tőlem telhetőt legjobban teljesítsek és elég amire elég. Végül is most is ez történt valamilyen szinten. Mégsem tudtam azzal a jó érzéssel kiszállni a hajóból, hogy mindent kiadtam magamból, mert alapjáraton nem ennyire rossz a formám, mint amilyen ezen a versenyen volt. Viszont annak örülök, hogy megcsináltam az egész távot és nem adtam fel. Remélem a síkvízi versenyen már jobb érzésekkel szállok ki a hajóból. 

Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt nekem! 

A mai napon elég intenzív volt a kerti munka. A nap végére jól esett leülni és kicsit megpihenni, de ettől függetlenül ma sem maradt el az edzés. A mai napra kondi edzést terveztem, de az időjárás is tett róla, hogy ne vágyjak nagyon le a vízre. Amúgy is mostanában eléggé hanyagoltam a kondi edzéseket, hogy az Erőemelő OB-ra nem megyek. Olyannyira, hogy a szombati fekvenyomó edzésemtől még kedden is izomlázam volt. Viszont május 11-én indulok egy fekvenyomó, felhúzó versenyen így gondoltam megnézem, hogy jelenleg mit tudok. Fekvenyomásban 125 kg-ig mentem fel, ami igaz nem volt teljesen szabályosan, de ment. Majd megnéztem, hogy a saját súlyomba (kb. 70 kg vagyok) mennyit tudok nyomni, de 20-nál több még mindig nem megy. Ez után a felhúzás jött, ahol 190 volt a vége, bár csak másodikra sikerült és nehezen jött fel, de a lényeg, hogy feljött.

Igaz jobb formámban ezek a súlyok a kezdő fogásaim, de jelen felkészültségemben azt mondom, hogy nem is olyan rosszak ezek. Kíváncsian várom, hogy a versenyen mennyit sikerül majd teljesítenem. 

Tegnap este 10-kor kaptam az információt, hogy a mai napon a csapat felevez Tiszacsegére meg vissza és ha van kedvem akkor csatlakozzak. Én egyből mentem is tölteni egy jó adag szalonnával és mentem is aludni, hogy másnapra legyen energiám. :) Reggel felkelve ettem egy tarjás szendvicset majd egy jó adag zabot tejjel és még indulás előtt még egy fél literes joghurtot bevágtam. Kicsit azért tartottam a távtól, hisz nagyjából 47 km-es túra előtt álltam. Az útra vittem magammal 4 banánt, 4 müzliszeletet és kb. 1 liter folyadékot. Még ezt is cipelnem kellett odafele úton és még nehezítésképpen ugyebár árral szembe mentünk és erős szembe szélbe. Próbáltam úgy menni, hogy azért a vissza útra is maradjon erőm. Tiszacsegénél a kompnál szálltunk ki, ahol elfogyasztottuk a magunkkal hozott élelmet, ittunk és egy kis pihenés után indultunk is vissza. A vissza úton teljesen végig egyedül mentem. (Az odafele út kb. felét szintén.) Vissza úton végig az járt a fejemben, hogy még egy kört megyek a csatornában, hogy meg legyen az 50 km-em. Ezt meg is tettem, amikor mondták a többiek, hogy GPS alapján csak 46 km-t mentek és így én is csak 49-nél járok, ezért gyorsan fogtam magam és még leeveztem azt az 1 km-t. Ezzel a valaha volt leghosszabb evezésemet tudtam le. Eddig a legtöbb az 30 km volt. Kellemesen elfáradtam, de azért még edzés után kb. 1 órácskát még ástam levezetésképpen. :)

Sokszor hallom azt az emberektől, hogy azért nem edz, mert már a munka mellett nincs energiája edzeni. Ez is csak egy kifogás. Én mostanában úgy edzettem rendszeresen, hogy 2-4 órát kertészkedtem, majd lenyomtam egy erőemelő edzést és után egyből mentem le vízre kajakozni. Pl.: korábban volt egy olyan, hogy 2 órát kapáltam, majd 1 órát pihentem (kevés ételt fogyasztással) és lenyomtam egy 2 órás erőemelő edzést és végül eveztem egy szigetkerülést. A szigetkerülés ideje nem volt sokkal több, mint a tavalyi legjobbam. Most 58:35 volt és tavaly, ha jól emlékszem akkor kb. max. 1 perccel, ha hamarabb tudtam teljesíteni teljesen kipihenten. A mai napon pedig egy 10 órás kertészkedést követően megcsináltam az előírt erőemelő edzésemet a korábban megírt súlyokkal és mindet megcsináltam.

Szóval nem tudom elfogadni azt a kifogást, hogy munka után nincs ereje edzeni, főleg ha ráadásul irodai ülőmunkát végez valaki. Mondjuk lehet bennem van valami rosszul bekötve, de amit az elme kitalál azt a test megcsinálja. 

Március 15-én került megrendezésre a Tiszafüred Város Kiváló Ifjúsági Sportoló Díjátadó ünnepsége. Az ünnepség sorozatban először került sor, hogy fekvenyomás sportágban is osztottak ki díjat. Kettő tanítványom is részesült ebben a megtiszteltetésben. Elsőként Virágh Edina kapta meg az elismerést. Edina Tiszafüred első női fekvenyomó magyar bajnoka és emellett egy abszolút 3. helyezés is sikerült begyűjtenie ifjúsági korcsoportban. A sport mellett tanulmányi eredménye is kimagasló: 4,9-es tanulmányi átlaga volt, illetve egy közép fokú C típusú nyelvvizsgát is sikeresen letett. Második díjazott Molnár Máté. A jó tanulmányi eredménye mellett (4,4-es átlag) az Ifjúsági Magyar Bajnokság 6. helyezettje lett. Ő az első tiszafüredi érdekeltségű indulója Ifjúsági Fekvenyomó Magyar Bajnokságnak. Én anno elsőéves juniorként indultam először Magyar Bajnokságon, úgy mint Tóbis Péter is. Ha jól emlékszem anno én is 7. helyen zártam az első Országos Bajnokságomon, mint Peti is. Juniorként már kiesett a díjazhatóak köréből. Azért Petiről is el kell mondani, hogy 4,9-es átlaga volt a tavalyi éveben. 

Maroknyi kis csapatunk megtette az első lépéseket e remek sport rögös útján. Remélem idővel többen is csatlakoznak hozzánk és egyre sikeresebbek leszünk. A kitartó munka meghozza majd a gyümölcsét. 

(A csoportkép még várat magára.)

A múlthetet szinte végig ki kellett hagynom egy betegség miatt. Sajnos nagyon nehezen akart elhagyni, de a héten már újra teljes erőbedobással tudok edzeni. Bár azért csak érezhető ez a múltheti kihagyás, de ma dupláztam az élvezeteket és az erőemelő edzés után egy 15 km-t még lenyomtam kajakban. Már az erőemelő edzés után is sikerült rendesen lefáradnom, hisz guggolásban 95 kg-ba (kedden volt az erősebb guggolás ott 117,5-ig mentem), fekvenyomásban 107,5 kg-ba és felhúzásban 162,5 kg-ba csináltam a 3 ismétléseket. Még ezt megtoldottam egy kis láblökéses nyomással és egy gyors bicepsz-tricepszes szuperszettel és már rohantam is evezni. Próbáltam azért egy jó tempót nyomni, de elég nehéz volt. Nagyjából azért sikerült tartani egy jó iramot, de volt amikor a fáradtság le akart nyomni, de nem hagytam.

Sikerült nagyon elfáradnom a végére, de nagyon jól esik. Remélem most már nem lesz ilyen problémám, hogy betegség miatt ki kelljen hagynom edzést. 

A tegnapi nap folyamán délután egy közepes intenzitású erőedzést tartottam. Ezt inkább egy felvezetőnek nevezném. A többieknek utána egy erő-állóképességi edzésük volt. Párokban kellett dolgozniuk és mivel páratlanul voltak így beálltam én is és így lenyomtam még egy edzést. Az edzések végére nagyon elfáradtam. Reggel nagyon nehéz volt felkelnem. Éreztem minden porcikámat. Gondolkodtam is erőteljesen, hogy menjek-e reggel edzeni. Végül csak rávettem magam, hogy ha nem is egy nagy tempóban, de csak evezek a kajakergométeren egy 40 perc folyamatost. Mikor elkezdtem az evezést éreztem, hogy nagyon fáradt a hátam, a vállam és még a gerincmerevítőm is. Még a lábamban is éreztem taposás közben a tegnapi edzést. Már az elején azon voltam, hogy nem bírom, nem megy és nem is evezem végig. A 10. perc környékén ömlött rólam az izzadtság is, ami csípte a szememet. Minden húzás egyre nehezebbnek tűnt és csak erősödött bennem az érzés: nem evezem végig a 40 percet. Végül is nem lát senki, nem lesz semmi következménye, ha nem csinálom meg. Ilyen gondolatok jártak a fejemben, de közben csak eveztem tovább.

Mondhatni minden húzást megszenvedtem, de mégiscsak eljutottam 40 percig. Még az evezés elején azon voltam, hogy 9500 m jó lenne elérni, mert a legjobbamnak olyan 9800 környékére emlékeztem (9752 volt a legjobbam, mint később néztem). Viszont, ahogy el kezdtem evezni azon voltam, ha a 9000-et elérem akkor már azzal is bőven meg leszek elégedve. Meglepetésemre 9483 m-t sikerült teljesítenem ez idő alatt és evezés után nézegetve a korábbi 40 perces eredményeimet meg kellett állapítanom, hogy ez volt a 2. leghosszabb evezésem (igaz nem sokkal :) ). 

Lehet sokan nem keltek fel volna reggel edzeni egy előzőnapi dupla edzés után. Lehet sokan azt mondják, hogy ez túl sok, meg hülyeség, amit csinálok. Én azt mondom, hogy ez az edzés egy nagyon nagyon jó és hasznos edzés volt. Az első másodperctől az utolsóig végig szenvedtem, de nagyon, mint tán eddig még soha. A hangsúly viszont azon van, hogy: végig! Érdemes volt felkelni és lemenni evezni. Egy ilyen edzés után édes a győzelem, hisz legyőztem önmagam egy kegyetlen csatában.

A felmérésem nem jól kezdődött. Az edzés előtt egy kisebb kis hasmenésem volt. Gondolom a betegségnek köszönhetően volt. Szerencsére nem lett tartós a dolog és így tudtam rendesen edzeni. A szokásos sorrendben guggolással kezdtem. 110 kg után felmentem 120-ra, de ebbe nem mertem teljesen beleülni. Kicsit fájt a vádlim is, meg mostanában nem voltam nagyobb súlyon és ilyenkor félni szoktam a súlytól. Pedig erő meg lenne hozzá, de az elején nem erőltetem még. Fekvenyomásban 120 kg-ig mentem. Igaz itt szerettem volna legalább 125-ig jutni, de ez sem olyan rossz. Végül a felhúzás jött. 190 kg-ot elsőre nem sikerült felhúznom, mert keveset pihentem a 170 után. Egy kicsit hosszabb pihenő után sikerült, bár nagyon meg kellett vele küzdenem. Amikor már térd fölé feljött akkor már elfogyott a levegőm, de nem adtam fel és kiegyenesedtem végül. 

Eddig ugyebár a hangsúly az állóképesség és az erő-állóképesség fejlesztése volt terítéken. Hamarosan pedig elkezdem a maximális erő fejlesztését is. Kíváncsian várom, hogy mennyivel sikerül túlszárnyalnom ezeket az eredményeket.

Eljött az ideje az újabb felmérésnek. Sajnos most nem jött jókor, mert a múlthéten egy elég csúnya kis megfázást sikerült összeszednem. Sajnos még teljesen nem jöttem helyre belőle és ez rányomta bélyegét a felmérésre is. Ami viszont maradt a régi az a 60 kg és a 2 perces limit. Fekvenyomásban 40 db-ot csináltam 1 perc alatt. Itt ismételten nem sikerült kihasználnom a rendelkezésre álló időt, de 4-et sikerült javítani a korábbi eredményen. Mellhezhúzásban 14-et javítva 55 darab ment. Guggolásban viszont 2-t rontva csak 34-ig jutottam. 

Nem tudom mire lettem volna képes, ha nincs a betegség, de biztos vagyok benne, hogy sokkal látványosabb lett volna a fejlődés. Remélem hamarosan újra teljes erőbedobással tudok edzeni.

A szokásos számokban történt a felmérés: fekvenyomás, mellhezhúzás, húzódzkodás, lábemelés, tolódzkodás és végül kajakergométeren 1000m. Ebben a sorrendben haladtam végig. A nyomás bemelegítésénél kicsit éreztem, hogy fáj a csuklóm. Később nem éreztem, de így kicsit jobban figyeltem rá. 125 kg-ig jutottam (+5 kg a korábbihoz képest). Mellhezhúzásban 104-ig mentem fel. Azért szerettem volna 109-et megcsinálni, de most nem éreztem, hogy ment volna és az első próbálkozás után hagytam is. Húzódzkodásban 40-ig jutottam (+2), bár szerettem volna többet csinálni és a még a sokkal korábbi 43-as egyéni csúcsomat meg szerettem volna dönteni. Lábemelésben 36-ig jutottam (+5), míg tolódzkodásban 59 db sikerült (+8). A kajakergométeren sajnos nem volt teljesen tökéletes az 1000m-em. Többször beakadt a kötél a lábtámasz csavarjába és egyszer nagyon kizökkentett. Szerintem 2-3 másodperc elúszott ezekkel, de így is 3:33 alatt beértem. 6 másodpercet javulva a korábbihoz.

Nagyjából ilyen eredményre számítottam. Kicsit sajnálom azt az 1000m-t, de legközelebb legalább tudom, hogy akár 3:30 alá is bekerülhetek és bízom benne, hogy meg döntöm a húzódzkodás rekordom is. A max. erőt pedig ezek után fogom fejleszteni.